Nyöszörögve ültem fel az ágyamon és a szürke papucsomba belelépve, akárcsak egy zombi a fürdőbe sétáltam. Belenéztem a tükörbe, ami nagy hiba volt ugyanis szörnyen néztem ki. A késői elalvás miatt a szemeim alatt hatalmas karikák voltak és a tegnapi sminkem fele még az arcomon volt hiába mosakodtam meg háromszor szappannnal, úgy sem jött le. Hajam még mindig hullámos volt a göndörítés miatt és össze vissza állt. Sóhajtva sétáltam le a lépcsőn és a konyhába belépve megpillantottam anyát, aki éppen reggelit csinált.
-Jó reggelt!-köszöntem és egy puszit nyomva az arcára az asztalhoz ültem.
-Jó reggelt!-mosolygott, majd lerakott elém egy bögre teát és egy tányér rántottát. Megköszönve azt, enni kezdem, anya pedig leült elém.
-Na és mivan Shawnnal? Nagyon régen láttam...-sóhajtott és fáradtan elmosolyodott.
-Igazából semmit nem változott.-húztam meg a vállam.-Soha nem változik meg...igazából nem is kell, mert én szeretem a hülye fejét...-mondtam és mindketten elnevettük magunkat.
-A suliban szoktatok beszélni?-érdeklődött.
-Igen, már amennyire az időnk engedi. Szünetben néha szoktunk beszélgetni, de általában elég rövidek a szünetek, ezért inkább csak délután.-bólogattam.
-Örülök hogy van neked...-nézett az asztalra szomorúan, majd hirtelen elmosolyodott, én pedig összehúztam a szemöldököm.
-Valami baj van?-néztem rá kérdőn, mivel elég furán viselkedett.
-Nem, nincs semmi csak rettentően bűntudatom van. Mostanában rengeteget dolgozom és nincs időm rád pedig én annyira...-mondta mire megfogtam a kezét és elmosolyodtam.
-Anya, ne. Megértem, nem kell magyarázkodnod. Szeretlek akkor is ha nem vagy velem a nap 24 órájában!-bólogattam mire könnyes szemmel elmosolyodott.
-Köszönöm és én is szeretlek!-mondta majd felálltam és egy puszit nyomva a homlokára átöleltem.
❄️❄️❄️
A kabátomat felvéve léptem ki az ajtón és mosolyogva konstantáltam hogy hatalmas pelyhekben esik a hó. Ezek szerint akkor újra jöhetnek a hókotrók és újból lapátolhatom a ház elől a havat, hiába csináltam meg két nappal ezelőtt. Tipikus Kanada...
Átballagtam a szomszéd házhoz és bekopogtam, majd két perccel később Shawn nyitott ajtót.
-Szia!-köszönt vigyorogva és intett hogy lépjek beljebb. A cipőmet levéve sétáltam be, majd kérdőn ránéztem.
-Többiek?
-Anyáék asszem' boltba mentek, Aalyiah pedig a barátnőjénél van.-vonta meg a vállát.
-Ahh szóval ezért ilyen üres a ház...-mosolyogtam.
-Hogy hogy átjöttél?-váltott témát.
-Csak úgy...unatkoztam, de ha zavarok akkor elmehetek.-mutattam az ajtó felé és már indultam is ki, de elkapta a csuklómat.
-Ne! Nem zavarsz, csak meglepődtem, mert tegnap elég mérges voltál és azt hittem haragszol...-mondta bizonytalanul.
-Hát az tény, hogy baromira megijedtem-néztem a szemébe-De nem haragszok..-mosolyogtam.
-Ennek nagyon örülök és bocsánat.-vigyorodott el bűnbánóan, mire nevetve megöleltem.
-Amúgy csinálhatnánk valamit...unatkozom-húztam el a szám, Shawn arcán pedig megjelent egy perverz vigyor.-Neeeem! Shawn tudod hogy nem vagyunk együtt és amúgy sem olyan dologra gondoltam-fotgattam meg a szemem, majd hirtelen beugrott valami, mire mosolyogva visszvettem a cipőm.
-Most mit csinálsz? Ne menj el én nem gondoltam komolyan és...-magyarázkodott.
-Nem megyek el, van egy ötletem mit csináljunk. Vedd fel a cipődet és a kabátod.-paracsoltam rá, majd miután végzett a kezét megfogva futni kezdtem, egyenesen az udvar vége felé. Meleg szívvel pillantottam fel az egyik fára, aminek a tetején egy kisház volt. Shawn mosolyova nézett rám és a létrán keresztül mind a ketten felmásztunk. Annyi emlék kötött ide.
Talán olyan tíz, tizenkét évesek lehettünk amikor Manuel építette nekünk, mert mindig vágytunk egy faházra. Mikor elkészült szinte minden napunkat itt töltöttünk, néha úgy kellett miket lekönyörögni onnan. Emlékszem hányszor akartunk ott aludni, mindig nagy lelkesedéssel ágyaztunk meg magunknak, de aztán soha nem jött álom a szemünkre, mert féltünk és végül mindig a saját ágyunkban kötöttünk ki. Aztán ahogy felnőttünk, egyre jobban feledésbe merült mi kis "bázisunk", míg végül teljesen megfeledkeztünk róla.
Nevetve huppantam le a földre és körülnéztem. Semmit sem változott. A babák és az autók ugyan úgy álltak a polcokon, ahogy mi annak idején hagytuk.
-Fura újra itt lenni...-szólalt meg Shawn, mire bólintottam.-Mennyit játszottunk itt...-mosolyodott el.
-Igen, és mennyit veszekedtünk-nevettem mire ő is így tett.-Emlékszel amikor kidobtad a babámat az ablakon?-néztem fel rá.
Egyszer úgy összevesztünk, hogy nem akartam többé Shawn barátja lenni, mire a fiú megfogta a kedvenc babámat és kilógatta az ablakon. Azt mondta ha nem leszek a barátja akkor elengedi, mire én makacs módon megvontam a vállam, azt gondolva úgysem teszik meg. Elég rosszul hittem mert elengedte és utána teljesen kétségbeesve rohantam le érte. A baba nyaka kitört és ezért úgy megharagudtam Shawnra hogy több napig nem is beszéltünk, végül az oviba békültünk ki, mert kiengesztelés képpen szedett nekem egy pitypangot...
-Már hogyne emlékeznék...-nevetett.
-Az nagyon aljas húzás volt-csóváltam a fejem mosolyogva.
-De legalább még mindig barátok vagyunk-mondta pozitívan.
-Ezt mondd szegény babának, akinek még mindig ferde a nyaka-mutattam a polcon lévő játékra. Megfordult és nevetve emelte fel, majd hozzám dobta.
-Shawn!-kiáltottam fel és én is hozzávágtam.
-Shawn!-utánozta a hangomat, mire bosszúsan meglöktem. Ő erre leterített földre és csikizni kezdett. Nevetve próbáltam magamról lelökni, de ez lehetetlennek bizonyult.
-S...shaw...shawn kérlek!-dadogtam és már a könnyeim folytak az arcomon. Látva hogy már alig kapok levegő abbahagyta én pedig a szememet megtörölve néztem rá.
-Gonosz vagy!-hunyorgattam mire felhúzta a szemöldökét.
-Tessék? Mondd csak mégegyszer...-hajolt közel hozzám.
-Gonosz vagy!-suttogtam és nevetve kibújtam a karjai közül.
————————————————————
Ugye ti is imádjátok a Lost in Japan klippjet?😍
Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánok! Pihenjetek sokat!♥️🍁🍁
2018.10.27.
