Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 32: Egy áldozat értéke

A tanítást felfüggesztették, a vizsgák elmaradtak. A következő néhány nap során nem egy diákot hazavittek a szülei - a Patil ikrek már a tragédia utáni reggelen elmentek, és Zacharias Smith is távozott a kastélyból, gőgös arcú apja kíséretében. Ezzel szemben Seamus Finnigan, akiért az édesanyja jött el, kijelentette, hogy esze ágában sincs elutazni. A bejárati csarnokban viharos szócsata zajlott le anya és fia között, és Seamus végül a kastélyban maradhatott, az édesanyja pedig lement Roxmortsba szállást keresni. Ez utóbbi nem volt könnyű feladat, mert a falu lassan megtelt azokkal a messzi tájakról érkezett boszorkányokkal és varázslókkal, akik el akarták kísérni utolsó útjára Dumbledore-t.

Az alsóbb évesek körében némi izgalmat okozott, hogy a temetés előtti nap késő délutánján felbukkant az égen egy lakóház méretű, púderkék hintó, amit tizenkét szárnyas óriásló vontatott. A pompás jármű a Tiltott Rengeteg szélénél landolt. Lucy az egyik ablakból nézte, hogyan száll ki belőle egy hatalmas termetű, olajbarna bőrű, fekete hajú asszony, aki aztán az elébe siető Hagrid karjába vetette magát.

A minisztérium delegációját, amelynek maga a mágiaügyi miniszter is tagja volt, a kastélyban szállásolták el. Harry és Lucy gondosan kerülték a találkozást a hivatalnokokkal, bár nem volt kétségük afelől, hogy előbb-utóbb újra megpróbálják majd kikérdezni őket Dumbledore-ról.

Harry, Lucy, Ron, Hermione és Ginny szinte minden percüket együtt töltötték. Az időjárás, mintha csak a szívüket akarná fájdítani, csodálatosan szép volt. Lucy elképzelte, milyen boldogok lennének ezekben a napokban, ha Dumbledore nem halt volna meg, ha Draconak nem kellett volna egész évben a feladat súlyát nyögnie. Egy rendben véget ért tanévet tudnának maguk mögött, örülnének, hogy megszabadultak a házi feladatok terhétől, Lucy talán még a többieket is beavatta volna... Azonban azt is látta, hogy Harry egyre távolságtartóbb lett vele szemben és lassan rá is jött, hogy miért. Mivel mindent hallott, ami a toronyban elhangzott Dumbledore és Draco között, lassan összerakhatta a darabkákat...

Lucy azonban könyörgött, hogy tévedjen. Nem akart összeveszni Harryvel; főképp nem most, amikor mindkettejüknek ki kellett használniuk az utolsó csendes napokat a vihar előtt.

Naponta kétszer beteglátogatóba mentek. Neville már elhagyta a gyengélkedőt, Bill viszont még mindig Madam Pomfrey kezelése alatt állt. A sebei semmivel sem lettek szebbek. Jelenlegi állapotában sajnos feltűnően hasonlított Rémszem Mordonhoz, jóllehet neki legalább megvolt mindkét szeme és lába. Személyisége azonban szerencsére a régi maradt, eltekintve attól az apróságtól, hogy rajongani kezdett a félig nyers sültekért.

- ...így 'át nagy szerhencse, 'ogy én leszek a felesége - mondta egy alkalommal Fleur, miközben Bill párnáját paskolgatta. - Mindig is mondtam, 'ogy a brhitek túlsütnek 'és túlfőznek mindent.

- Asszem, bele kell törődnöm, hogy tényleg összeházasodnak - sóhajtotta néhány órával később Ginny. Már este volt; Harryvel, Lucyval, Ronnal és Hermionéval a klubhelyiség nyitott ablakánál ültek, és a szürkülő horizontot bámulták.

- Nem olyan vészes az a lány - jegyezte meg Harry, de mivel Ginny erre rögtön felvonta a szemöldökét, gyorsan hozzátette: - Csak hát csúnya szegény...

Ginny ezt már nem állhatta meg kuncogás nélkül.

- Mindegy, ha anya elviseli őt, majd én is kibírom valahogy.

- Még szép, hogy kibírod - szólalt meg Lucy. - Mindig is mondtam, hogy Fleur tényleg szereti Billt.

- Meghalt még valaki, akit ismerünk? - fordult a Reggeli Prófétát szemléző Hermionéhoz Ron.