Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

30

-Egy csomó pukli lett- morogta Itaru, miután kiszabadult és leült mellénk a konyhai székre. A szenvedését Yume a húga, örömmel nézte, a nevetéstől le is esett a székről. Loly-san és Itachi-sensei csak a fejét fogta, apa pedig ugyan úgy leesett a székről a nevetéstől. Anya továbbra is fent feküdt eszméletlenül a szobájukban. Loly-san nem igen akart felengedni, így nem is mentem közel a szobához. Miután sikeresen megreggeliztünk, Itaru felkapott a vállára és a takaróra dobva, most ő tekert bele
-Itaru! Engedj ki!- próbáltam kiszabadulni, mikor elindult velem a lépcső fele egy ördögi vigyorral- ne merészeld!- kiáltottam rá, mikor felkapott a vállára és úgy kezdett felcipelni- huh?
-Azt hitted vagyok olyan kegyetlen, hogy beveretem a fejed?- nevetett fel, amint meglátta az arcom. Ledobva az ágyamra, hámozott ki a takaróból és kifelé kezdett menni- öltözz fel, elviszlek téged és Hikarit valahova
-Mi?
-Csak öltözz- teljesen lefagyva ültem az ágyomon. Most mire készülsz Uchiha Itaru?

-Hova akarsz minket vinni?- nyavalyogtam, miután egy ideje már sétálunk a tűző napon
-Majd megtudod
-Ez nem igaz- álltam meg és felháborodva előrébb hajoltam, miközben az ökleim össze voltak szorítva- most mond el Uchiha Itaru, különben elverlek- fújtam fel az arcom, amin csak elmosolyodott és felém indulva, kapott a vállára- most azonnal tegyél le- kezdtem kapálozni a karjai közt, mikor gúnyosan elmosolyodtam. Kezeimmel egyre lejjebb kezdtem közeledni, míg el nem értem a tetszetős részt és bele nem csíptem a popsijába. Egyből elengedett, így a kezeimmel elrugaszkodtam és nevetve, futásnak eredtem előle
-Hikari, maradj Yumeval- kiáltottam hátra és átugrottam az előttem lévő kerítést
-Kei!- futott utánam Itaru, így gyorsítva a tempón, futottam be az erdőbe, amit már nagyon jól ismerek. Felugorva a legközelebbi fára, kezdtem azon tovább futni, mikor megéreztem a chakráját közeledni. A táskámba nyúlva, vettem ki egy kicsi agyagot, amiből egy madarat kezdtem formázni
-Nem menekülsz!
-De meg fogok- daloltam nevetve, mikor egyre kevesebb kezdett lenni a fa és egy szakadék felé közelítettem. Megállva a szélénél, ejtettem le az elkészített agyagot a szakadékba, mikor Itaru lihegve ért utol
-Elkaptalak- támaszkodott a térdére, így a szám, vigyorra húzódott
-Vagy, mégsem?- dőltem hátra és lefele kezdtem zuhanni, miközben meg nyagyobítottam az agyagot, amire ráestem és felfele kezdtem repülni. Amint kíértem, Itaru felé kaptam a fejem, aki tátott szájjal bámult rám. Kinyújtva rá a nyelvem, szálltam el fölötte, mikor mögöttem teremve megfogta a vállam
-Te mégis hogy?- fordultam kíváncsian felé, mikor leült törökülésben
-Egy ANBU tagnak mindig utol kell érnie az ellenséget, ha az elszökik
-ANBU?!- akadtam ki és kis híján múlt, hogy le ne essek a madárról- 16 éves vagy, hogy lehetnél te ANBU tag, ha itt vagy??
-13 éves koromban kerültem be, most pedig kaptam szünetet- vonta meg a vállát, mire nekem az állam a madár hátát súrolta. Hogy tudod te ezt így nyugodtan mondani?!??