Érted buknék!

11.

Jimin kényelmesen ült a konyha pulton, és majszolta a szendvicsét, amíg Jungkook az elsősegély dobozba kutatott.

- Nem értem, minek támadtál rám, ha tudtad, hogy te is megsérülsz? – kérdezte, miközben néha felpillantott a dobozból. Elkellett ismernie, a majszoló Jimin igazán angyalian festett.

- Nem érdekelt más, csak a bosszúm. Feldühítettél. - kapta be az utolsó falatot, majd várakozó szemekkel nézett a démonra.

- Mi van? - vette ki a ködszert, és a fertőtlenítőt.

- Adj inni! - parancsolta durcásan a szőke, amitől Jungkooknak kacagni támadt kedve, de megőrizte komolyságát.

- Majd hozol magadnak! Most pedig, vedd le a felsőd. Elkell látnom a sebed. - Jimin összeszűkítette a szemét, de végül levette a vértől átázott, kiszakadt pólót. Jungkook szétnyitotta a lábait, és közé állt. Olyan közel hajolt, hogy lehelete csiklandozta a másik mellkasát, amitől az angyal libabőrös lett. A démon a fertőtlenítőt óvatosan a sebre fújta.

- Aú, mit csinálsz te vadállat? - lökte el Jimin, és le is ugrott a pultról. Jungkook értetlenül nézett rá.

- Lefertőtlenítem a sebed, hogy utána betudjam kötni. Másképp, hogy gyógyul meg? - kérdezte kissé türelmetlenül. Régóta nem volt kedves senkivel, és tessék, most, hogy próbálkozott már meg is bánta.

- Hát az érintéseddel. - mondta az angyal értetlenül. - Tudod, ráteszed a kezed, és kész. Nem ilyen barbár, halandó módszerekkel... - mutat elszörnyedve a fertőtlenítőre. Most már Jungkook nem tudta visszafogni magát, hangosan elkezdett kacagni, majd fokozatosan ismét elkomolyodott.

- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy képes vagy gyógyítani az érintéseddel? - rázta a fejét hitetlenül.

- Te nem? - ráncolta a szemöldökét az angyal.

- Nem, én képes vagyok befolyásolni az emberek vágyait a bűnös irányba, és lassítani az időt, de ilyen undorítóan angyali dolgokra, mint a gyógyítás képtelen vagyok. - mondta még mindig gonosz mosollyal az arcán. - Mutasd meg! - kapta le a pólóját. Jimin a sebhez hajolt, és alaposan megvizsgálta. Büszke volt magára, amiért ilyen komoly sérülést okozott. Majd ujjait finoman végig húzta az izmos hasfalon, habár nem volt rá szükség, ezt a másik nem tudhatta. Nem tudott ellenállni a látványnak. Igazából, most először nézhette meg alaposabban a társa izmos felsőtestét. Ha már ott járt keze, akkor a kockákról a mellkasára csúsztatta, egészen a nyakáig. Ám ekkor találkozott tekintete a démon kéken izzó szemeivel. - Ne hagyd abba. A tiéd vagyok, azt teszel ezzel, amit csak akarsz. - mutatott végig magán. Jimin nyelt egyet, mert egyre helytelenebb vágyai voltak. Így kezét visszacsúsztatta a sebre, és kis ujjacskáit végig simította a vérző vájaton. - ÁÁÁ! - üvöltött fel Kook.

- Mássz ki a fejemből! - sziszegte Jimin a mérges, kék szemekbe nézve. Az övé már sárgán fénylett, mint mindig, mikor elragadták az érzelmek.

- Miből gondolod, hogy...

- Magamtól soha nem támadnának, ilyen mocskos dolgok a fejemben. - tette egész tenyerét a sebre. – Elvégre, mégis csak angyal vagyok... - Jungkook már nem tudott válaszolni, mert az angyal keze sárgafénnyé változott, és elveszett az ő testében. Melegség járta át, kellemes bizsergés, ami egyre csak fokozódott. Érezte, hogy kezd megkeményedni, ami ebben a furcsa, természetfeletti helyzetben meglepő volt. Hirtelen a gyönyör végig hullámzott a testén, így kénytelen volt nyögni. - Kész! - dőlt a pultnak Jimin, már ismét teljesen szilárd kézzel. Csak a szeme sárgafénye árulkodott arról, hogy valami történt. Jungkook megtántorodott, és az angyal dereka mellett megtámaszkodott, így mellkasuk összeért, és arcukat is csak pár centiméter választotta el.