Best of me II кσσкν✔️

ღ 41 ღ

2018. Január 14

"Igen baba, jövök. Nemsoká ott leszek oké? Oh és.. Taehyung?"

"Igen?" Mondta Taehyung a telefonon keresztül. 

"Szeretlek.."

Taehyung csak hümmögött, ami miatt Jungkook grimaszolt. "Miért nem mondod te is?"

"Csak gyere ide amint lehet. Oké?"

"Oké.."

Jungkook az órájára nézett. Taehyungnak nagyon fontos dolgot kellett elmondania neki, és nagyon izgatott volt, hogy hallja, de a teste mást mondott. Újabban Jungkook úgy érezte magát mint a mosott szar. Nem kap rendesen levegőt, és általánosságban szarul volt.

Habár ez nem állította meg attól, hogy minden nap elmenjen Taehyunghoz. Ma viszont.. ma nem érezte jól magát. Ma csak.. wow.

Jungkook összeszedte magát, az inhalátorát használta. Habár nem nagyon segített, szóval mi haszna volt? Morgott, majd az inhalátort a szemétbe dobta, ahogy kisétált feltette a maszkját.

"Anya? Siess, hallani akarom Taehyung híreit." Mondta Jungkook.

Jungkook anyukája odasietett a kulcsokkal. "Már tudod mit fog elmondani neked." Megrázta a fejét egy mosollyal.

"Igen hát, tőle kell hallanom, hogy elhiggyem. Valamint az orvostól." Jungkook gyengén mosolygott.

"És azután az orvos téged is megvizsgál, oké?"

"Utoljára, jól vagyok anya." Morgott a fiú, kisétált a házból és a kocsihoz ment.

A kórházhoz vezető úton, Jungkook úgy érezte mintha hallucinálna, de úgy gondolta valószínűleg az alvás hiánya miatt van. Sóhajtott, megtámasztotta a fejét, ahogy nyugodtan lélegzett a száján keresztül.

Hallgatta az anyukáját beszélni, a kettő egyszerűen beszélgetett, nevettek és Jungkook kiskoráról beszéltek. "Ew, tényleg ezt csináltam?" Öklendezett a sztorin.

"Oh, hallgass, menjünk." Az anyukája egy 'tsk' hangot adott ki, és megpaskolta a vállát mielőtt kiszállt.

Amint Jungkook kiszállt a járműből, olyan volt, mintha összeszorult volna a torka és nem kapott levegőt. Szó szerint nem kapott levegőt. Még csak egy lihegés sem hallatszott tőle.

Jungkook a kocsit ütögette, hogy az anyukája észrevegye, aki fel is figyelt a zajra. Jungkookra nézett, látta a kezei a nyaka körül van és rettegve nézett az anyukájára.

Jungkook anyukája mindent eldobott ami a kezében volt, és a fiához futott, aki már a hideg téli földön térdelt. "Jungkook! Jungkook mi a baj?!"

Jungkook csak a fejét tudta rázni, és a havat ütötte ahogy lélegezni próbált. Próbálkozott, de ahogy a perc eltelt, nem tudott. Egyszerűen nem tudott. Könnyek kezdtek el hullani az ijedt fiú szemeiből, aki az anyukájára nézett, aki segítségért kiabált.

Jungkook már kezdett kékülni. Kezdte elveszteni az eszméletét. A fiú teli élettel lassan élettelenné vált az édesanyja karjai között.