BORN TO BE YOURS - kygo ✓

5

ö t ö d i k f e j e z e t

Bevállalnád?

Az idő délután három óra körül járt. Míg Madison az ágyán ülve a körmeit lakkozta a hoteles köntösében, én miután megvolt a lelkizésünk lezuhanyoztam, majd egy epres arcpakolásban kidőltem, mint valami bábu.

Nem beszélgettünk, csupán a háttérben szólt a laptopomról egy random Spotify-lista. Éppen Bazzi Mine-ja töltötte ki a csendes teret. Egyébként iszonyatosan meleg volt, az összes ablakot kitártunk - így persze beszűrődött lentről a kocsik zaja, de nem zavartatva magunkat szinte maximum hangerőn hallgattuk a dallistát. A zene hamarosan elhallgatott, pár másodperc múlva ismerős stílusú hangok ütötték meg a fülemet.

- Like a kid and her teddy bear...Like a leaf blowing in the air...Could you carry me?...Could you carry me? - énekelte Julia Michaels Kygo Carry Me-jében.

- Ne mondj semmit - jelentettem ki és oldalra fordítva a fejem ténylegesen megbizonyosodhattam abban, hogy Madison vigyorogva készült mondani valamit.

- Jó, naaa - húzta el az "a" betűt, de közben a kezében levő körömlakklemosóra nem figyelt eléggé, így a doboz tartalmának körülbelül fele a fehér pléden landolt.

- Baszd meg, hogy én milyen szerencsétlen vagyok - közölte, de aztán röhögve dőlt el az ágyon.

Igen, emberek, ő Madison Elle Beer. Ezért is imádom őt annyira nagyon.

Nevetve ingattam a fejem, majd pár másodperc múlva Kyrre száma mellett más is megszólalt, pontosabban a telefonom csengőhangja. Gyorsan lehalkítottam az ágy végében pihenő MacBook-ot, majd az éppen egy felhős tokban pihenő készülékért, hogy minél előbb elhallgattatsam az iPhone-okra jellemző, tipikus, idegesítő csengést.

- Ki az? - kérdezte Mads, mikor még mindig nem vettem fel.

- Myles - feleltem döbbenten, aztán fogadtam a hívást. - Halo?

- Szia, Yasmin! Zavarlak? - hallottam meg a menedzser hangját.

- Nem, dehogy - válaszoltam. - Miért hívtál?

- Lenne pár dolog, amiről beszélnünk kellene - kezdett bele. Időközben Madison átjött az én ágyamra és mellém ülve a fülemhez hajolt, hogy ő is hallja Myles-ot.

- Anyám, mit csináltam? - ijedtem meg azonnal.

A vonal másik végéről nevetés hallatszott.

- Nyugodj meg, semmi ilyenről nincs szó - biztosított. - Ráérnél mondjuk..kb. egy óra múlva?

- Igen - feleltem kicsit furcsán. Őszintén szólva eléggé zavarban voltam.

Tudtommal van barátnője, akkor meg mit szeretne?

- Rendben. Három órakor találkozzunk a Spring Mountain Street-i Starbucksnál. Neked az jó?

- Umm..persze - mondtam.

A hívás megszakítása után értetlenül néztem Madison-ra.

- Fogadjunk, hogy megtetszettél neki és rá akar szedni, hogy költözz el vele Honoluluba - találgatott.

- Na jó, te tényleg nagyon hülye vagy - nevettem fel hangosan. - Biztos, hogy nem így van.

- Ó, tényleg. Akkor Kyrre-nek jössz be, de ő fél, így Mylot kérte meg, hogy érdeklődjön nálad - vigyorgott, mire válaszul csak az arcába dobtam egy szőrmés párnát, amit majd prüszkölve vett a kezei közé.