Új Asgard (befejezett)

Kinek az oldalán állsz?

Thor arra ébredt, hogy a jottuni Nap halovány fénye elborítja a szobát. Talán ez az egy helyiség volt az egész erődítményben, amelynek volt ablaka. Hosszú keskeny nyílás, amelyen felkeltétől nyugtáig látható volt a Nap, amely meleget nem adott, csak némi fényt a kopár és rideg világnak. Mindenhol éles, fekete sziklák, életnek semmi nyoma. És ezen a helyen él a népe, az a nép, amely Asgard gazdagságához volt hozzászokva, az a nép, amely itt csak sínylődik és szenved. De még ezért is hálásnak kell lennie hiszen ha nehezen is de legalább élnek. És ez a lényeg. Amíg él a nép, addig él Asgard, és neki itt vissza fog térni az ereje. Erre figyelmeztette Odin is, ezt mondta Heimdal is. Asgard nem egy hely, hanem a nép, és az ő ereje ebből táplálkozik.

- Heimdal, hűséges őre Asgardnak, te aki még haldokolva is azt tetted, amit parancsoltam neked. - Heimdal ellenkezett Lokival, nem akarta elfogadni, hogy neki most nem azt kell mentenie, akinek hűséget fogadott, hanem azt kell mentenie, aki számára teljesen idegen. De Thor tudta, hogy Lokinak, mint mindig, ebben is igaza van. Hulk volt az egyetlen, és rajta keresztül Banner, aki a hírt vihette a Földre. Amikor Thanosék megtámadták a hajójukat, Heimdal azonnal teleportálni és ezzel megmenteni akarta Thort - és választásával önmagát is meglepve - Lokit. A két királyi sarj élete volt a legfontosabb. Az esküje ellenére azonban arra kellett hallgatnia, akire a legkevésbé akart, Lokira, arra, aki száműzte, aki megfosztotta mindentől, ami fontos volt neki. Arra aki felmentette kapuőri tisztsége alól és egy jöttmentre bízta a kilenc birodalmat. De végül belátta, hogy ha Lokit küldi, neki nem hitt volna senki. Thor pedig kijelentette, hogy nem hagyja, nem hagyhatja magára a népét.

Thor gondolataiból ébredve szétnézett a szobában. Loki nem volt sehol. Az ágy melletti asztalon szegényes reggeli várta, amit háborgó gyomra nem bírt befogadni. Inkább hozzá sem nyúlt az ételhez. Felkelt, és elindult a jéghideg folyosókon. Most vette észre magán, mennyire kipihent. Nagyon régen nem volt ilyen nyugodt éjszakája, és azt sem tudta pontosan mennyit is aludt. Végre nem álmodott, nem hallotta a roppanó csigolyák hangját, nem látta maga előtt az élettelen testet. Loki él - gondolta -, és él a népem is. Meg kell őket keresnem.

Már kezdte azt hinnini, hogy egy teremtett lélek sincs itt rajta kívül az erődítményben, amikor az egyik oldalszárnyból hangokat hallott. Megállt az ajtó előtt és figyelt, nem hallgatózott, csak figyelt. Ahogy közelebb hajolt az ajtó egyszer csak kinyílt. A kék bőrű teremtmény fölé magasodott, és szó nélkül berántotta. Thor ott állt több hasonló óriás között, akik egy asztal fölé görnyedtek. Az asztal túloldalán pedig ott állt Loki. Felnézett, és mint gyerekkorában, amikor valami csíny elkövetése közben lebukott és gúnyosan felnevetett. Intett a jégóriásoknak, és azok azonnal összezártak. Thor nem láthatott semmit az asztalból, és abból ami azon volt. Loki megkerülte az asztalt, és hozzá sietett.

- Te mit keresel itt? - Karon ragadta és kitessékelte - Épp haditanács van.

- Kit akartok megtámadni? - Thornak rossz érzése támadt. - Loki, ki az ellenség? Csak nem Asgard? Ugye nem gondolod, hogy hagyni fogom a népet?

- Még nem tudom pontosan mit kell tennem. Nem volt időm tervet kieszelni, egy kis türelmet kérek tőled. - Loki rohant, palástja lebegett mögötte, és Thor alig tudott vele lépést tartani. - A jottunok mindenképp támadni akarnak. Ha tiltom, annál rosszabb. Akkor meginoghat a tekintélyem, és a tiltásom ellenére is vérontás lesz. Már azt is nehezményezik, hogy ellenségeik királya, vagyis te, itt vagy, és szabadon mehetsz mindenhová. Ezzel is kezdenem kell valamit.

Közben elértek a palota kapujához ami Loki egyetlen intésére kinyílt, és azonnal jeges szél kapott a hajukba.

- Most menj, és keresd meg a népet. Mondd nekik, hogy... - Megállt és kinézett. A szél havat hordott a hídra, az ég baljóslóan fekete szürke volt. Vihar közeleg, gondolta Loki. - Nem engedhetlek ki, nem élnéd túl. Most gyere, meg kell beszélnünk, hogy mit tegyünk. Ezt most együtt kell megoldanunk, mert nekem ötletem sincs. - Loki mosolyogva nézett Thorra. - Gondoltad volna? Hogy egyszer én a te segítségedet kérem, hogy arra kérlek, gondolkodj helyettem?