Marinette izgatott. Együtt töltheti a délutánt Adriennel a múzeumban. Még a futtában rábízott Manon sem képes kedvét szegni. Végülis mi baj történhet ha két tizenhat éves fiatal vigyáz egy hétévesre?
Mint az kiderül, elég sok minden.
Ez egy nagyon a...
A hang, ami elhagyta Marinette Dupain-Cheng ajkait, amikor másnap reggel felébredt Adrien Agreste mellkasán, az emberi fül számára mindaddig ismeretlen volt. Mégsem az volt Adrien legkellemetlenebb ébresztési kísérlete aznap. (próbáld ki milyen ha az apád asszisztense felhív hajnali háromkor - amikor félcsupasz vagy - egy olyan fotózásról informálva, ahol pandának kell öltöznöd. Augusztusban!) Ugyanakkor arra ébredni, hogy Marinette meleg, puha, és gyönyörű teste hozzásimul a mellkasához, valahogy bekerült a legjobb 5 ébredése közé. Szinte egészen köré csavarodott, és a szemei valahogy édesek és aggodalmasak voltak annak ellenére, hogy egy szentségtelen sikoly hagyta el épp az ajkait.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Észrevéve Adrien megdöbbent arcát, Marinette instant összeszorította az ajkait, ráadásként a kezeit is a szájára szorította.
- Ó istenem, annyire restellem!
- No para. Bár asszem megsüketültem – nevetett föl a fiú.
- Ó ISTENEM! ANNYIRA SAJNÁLOM! Apád meg fog gyűlölni ezért, és soha nem dolgozhatok majd a divatszakmában, és...
- Marinette! - szakította félbe Adrien a monológot. - Csak vicceltem! Senki nem süketült meg, és senki nem fog gyűlölni téged, és még nagyon korán van. Még aludhatsz egy kicsit, utána felkelünk, megreggelizünk a szüleiddel mielőtt elmennénk a fotózásra.
Erre még Marinette újdonsült párnája (vagyis Adrien mellkasa) sem tudta elfojtani a lány szánalmas vinnyogását, ami hangos nevetést váltott ki Adrienből. A feketehajú hangosan felnyögött és beletemette magát a kanapéjába, hogy elrejtse vörösen virító ábrázatát.
- Adrien ehhez túl korán van. Valójában az egész örökkévalóság túl korai hozzá. Megyek és visszaalszok úgy pár évre, oké?
A fiú halkan kuncogott. Teljesen megtudta érteni a partnerét a kiakadása miatt. A korai órák, és az előző nap izgalmai magukkal ragadták. Ezek ellenére visszatelepedett arra a bizonyos mellkasra amíg az ébresztés végül be nem kapcsolt a telefonján egy órával később.
Adrien, aki ezt az időt a szobában kényelmesen töltötte elmosolyodott, amikor a lány nyúzottan felnyögött az ismerős ébresztőhang hallatán. Miután Adrien sikeresen talpraállította őt, nekivágtak a veszélyes lépcsősornak, ami a reggelihez eljuttatta őket.
Sabine mosolyogva végigmérte a lefelé vonuló tinédzsereket.
- Jó reggelt napsugaraim! Hogy aludtatok?
- Lett egy kis izomlázam a kezünk korlátozott mozgástere miatt, de ezt leszámítva elég jól sikerült aludni – felelte Adrien, miközben ő és Marinette leültek az asztalhoz. Utóbbi alig bírta odáig elvonszolni magát.
- Egyébként – kezdte a nő. - Az apád asszisztense hívott nemrég, hogy szükséged van-e valamire. Mondtam, hogy Marinette sikeresen orvosolta a ruha gondokat, minden egyéb szükségletedet, pedig Tommal örömmel megoldjuk. - Csacsogta Sabine, miközben letette a tányérokat a fiatalok elé.
