Idegesen csaptam be magam mögött a szobám ajtaját, a táskámat pedig hanyagul dobtam le a földre így a benne lévő könyveim fájdalmasan nagyot koppantak a földön, majd leültem az ágyra. Idegességem pillanatok alatt változott át szomorúsággá és arra eszméltem fel hogy szememet csípni kezdik a könnyek. Sóhajtva töröltem le őket és a hajamat egy kócos kontyba fogva sétáltam át a fürdőbe. A kádat teleengedtem vízzel, majd levetettem magamról a ruháimat és elmerültem benne. A szemeimet becsukva próbáltam egy kicsit ellazulni, de nem segített, az agyam továbbra is a történteken kattogott. Tudom, hogy valószínűleg hamarosan Shawn fog beállítani az ajtón, hogy megmagyarázza, igazából mi is történt. Reménykedem benne hogy az egész csak egy félreértés és megint csak én reagálom túl a dolgokat, szokásomhoz híven.
Miután rájöttem, hogy feleslegesen áztatom magam, ugyanis az agyamban még mindig össze-vissza cikáztak a gondolatok, sóhajtva szálltam ki a kádból és egy törölközőbe csavarva magam átsétáltam a szobámba. Az első dolgom az volt, hogy megnéztem a telefonomat, ami csipogva jelezte hogy le fog merülni, ezért egy szál törölközőbe vonultam le a lépcsőn, le sem véve a szememet a készüléken virító közösségi oldalról. Épphogy leértem az emeletről, egy halk köhintést hallottam, mire ijedten ejettem le a telefonomat, ráadásnak pedig még a törölköző is majdnem leesett rólam.
A kanapé mellett a barátom ácsorgott halvány mosollyal az arcán, gondolom viccesnek találta az egész helyzetet, velem ellentétben.
-Kopogni luxus igaz?-húztam fel a szemöldököm.
-Sosem kellett kopognom.-mosolygott.
-Pedig szokd meg, mert mostantól muszáj lesz.-kaptam fel idegesen a telefonomat és a konyhába indultam a töltőmért.
-Jaj Skyler, ne csináld már ezt!-sóhajtott.
-Mit Shawn? Hmm?-fordultam meg és kérdőn széttártam a karjaimat.
-Az egészet csak félreérted! Morgen csak segített valamiben...
-És mi az Shawn amiben én nem tudtam volna segíteni neked? Mi az, amihez valaki mást kellett keresned hogy segítséget kapj?-csóváltam a fejem, a szemeim pedig bekönnyesedtek.
-Nem mondhatom el...-sóhajtott, a telefonja pedig csörögni kezdett. Villám gyorsasággal kapta ki a zsebéből a készüléket, majd azzal a lendülettel az asztalra is dobta. A kijelzőn "Morgen" neve villogott, mire én csak lemondóan elnevettem magam.
-Vedd fel!
-Most nem!
-Shawn vedd fel jó? Vedd fel, beszélj vele, aztán menj át hozzá és szórakozzatok egy kicsit, maradj vele és maj...-magyaráztam, mire idegesen az asztalra csapott. Ijedten hagytam abba a beszédet és hátrébb léptem egyet.
-A fenébe is Skyler!-kiabált teljesen kikelve magából.-Morgen csak egy barát, egy kibaszott barát, aki segített, abban hogy nagyobb örömet tudjak okozni neked!-nézett rám, a szemei pedig szikrákat szórtak.
-Mi?-kapkodtam a levegőt, a könnyeim pedig akárcsak egy patak, folytak végig az arcomon.
-Igen Skyler, jól hallottad! Csak téged akartalak boldoggá tenni a szülinapodon! Tudod én, fiúként nem igazán tudom minek örülne egy lány úgy igazán és ezért Morgen adott tanácsokat. Segített megszervezni a meglepetés bulidat, aminek a makacsságod miatt teljesen lőttek! Az pedig, hogy azt hitted, valaha is képes lennélek megcsalni téged, kurvára elszomorít. Egy kapcsolatban a bizalom a legfontosabb és úgy látszik a miénkben ez nem igazán van jelen!-köpte gúnyosan a szavakat, majd miután kiment a konyhából, egy ajtócsapódás jelezte hogy újra egyedül maradtam itthon.
Gratulálok Skyler, büszke lehetsz magadra...
____________
Sziasztok!
Tudom régen volt rész és azt is tudom hogy elég gyatra és rövid lett, de most ez van...sajnos jelenleg ihlethiányban szenvedek...
Azért remélem tetszik, a véleményetekre pedig kíváncsi vagyok
❤️
2019.03.15.
