Összeláncolva - Under lock and key - Miraculous

9. Láncok nélkül

Egy rövid sétányi idő elteltével (Adrien nyilvánvaló okból elfelejtett szólni a testőrének, hogy kapja fel őket a pékségnél.) Adrien benyitott az Agreste kúria kapuján, türelmetlenül kísérve maga mellett az ő vadonatúj barátnőjét. Szeretett volna mielőbb kettesben lenni vele és kötetlenül beszélgetni a fejlődőben lévő kapcsolatuk részleteiről. Mi történt Adriennel és Marinette-el? Hogyan váltak Ladybuggá és Chat Noirrá?

Hogy is beszélhettek volna az ilyen dolgokról – a kwamikról – a barátaikkal?

Annyi mindent kellett megosztaniuk egymással.

Adrien valahogy még mindig hitetlenül vizsgálta az elmúlt napok eseményeit. Soha, még a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy néhány szerencsétlen fordulatnak köszönhetően egy sor extrém furcsa és nyüzsgő eseményen átesve egy nap ő lesz a világ legboldogabb embere.

– Csak utánad hercegnőm – mondta félénken mosolyogva, amikor betessékelte a lányt a házba.

Marinette követte őt és halkan kuncogott. A hang a torkára forrt, amikor megpillantotta az előtérben az előttük álló férfinak a hosszan elnyúlt sziluettjét.

Gabriel hangosan megköszörülte a torkát és szokás szerint elégedetlenkedve nézett végig rajtuk. A párocskán a hangját hallva borzongás futott végig.

– Arra utasítottalak, hogy hívd a sofőrödet, hogy ha szállításra van szükséged.

Marinette megszorította Adrien kezét az előző összecsapásokat felidézve magában. A fiú ahelyett, hogy meghunyászkodott volna, kihúzta magát az apja előtt. Hirtelen három méter magasnak érezte önmagát. Marinette (Katicabogár) jelenléte hatalmas erőt kölcsönzött neki, itt volt hát az idő, hogy egy olyan erősebb emberré váljon, akit ő megérdemel.

Adrien kihúzta magát, ezzel már majdnem olyan magassá válva, mint a tulajdon apja és a szemébe nézett.

– Sajnálom Apám, de a pékség nincs itthonról olyan messze így azt gondoltuk Marinette-el, hogy sétálunk egyet. Nem éreztem szükségét, hogy ezért mást ugráltassak.

Ekkor Gabriel Agreste hirtelen valami olyat tett, amit már évek óta nem. Talán mert évek óta először Adrien az otthonának hívta helyet „A Ház" helyett. Esetleg, mert észrevette ahogy Adrien kezével megszorítja Marinette kézfejét, talán megnyugtatás végett? Vagy az, ahogyan Marinette öntudatlanul kapaszkodott Adrienbe, a vállukat összeérintve s a lány feje enyhén a fiúéhoz hajolt?

Mindegy mi okból, de Gabriel lesétált a lépcsőn, abban a számára oly kényelmes kezeit hátratett tartásban és elmosolyodott.

– Én... – mondta miközben lé sétált és közvetlenül előtte megállt. – Én büszke vagyok rád Adrien. Sajnálom, ha mást éreztettem veled. Kivételes fiatalemberré cseperedtél, és nagyon örülök, hogy egy olyan hölgy lett a barátnőd, aki önmagadért szeret és nem a családneved miatt. Olyan, aki eléggé törődik veled, hogy felszólaljon bárkivel szemben, aki bántani mer téged, még ha rólam is van szó.

Marinette és Adrien megdöbbent pillantást váltottak egymással, ami egy halk és rövid kacajt váltott ki Gabrielből.

– Ne légy ennyire megdöbbenve, Adrien. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes apa, de törődöm veled. Jó kapcsolatban látni téged egy olyan lánnyal, akinek erős a személyisége, s aki képes szembeszállni velem is annak tudatában, hogy egy csettintéssel tönkretehetném a jövendőbeli divatkarrierjét.

Adrien érezte Marinette rándulását.

– Ez minden, amit kívánhatok neked – Adrien üres tekintettel bámulta az apját a hirtelen rázúdított monológ után.