– Már megint mit csinálsz, te szerencsétlen!? Nem is értem miért nem rúgtalak még ki, te két lábon járó csődtömeg! – üvöltötte Igor az aszisztense fejére, aki összeszorított szemmel, de egy árva rossz szó nélkül szedte össze a papírokat a földről.
— Elnezést Mr. Hood. Véletlen volt. — motyogta a földre hajoló kis alak.
— Nem érdekel! Inkább valaki hozzon egy kávét! — kiáltotta Mr. Hood, majd elviharzott, mire a fiú megkönnyebbülve, de csalódva folytatta a papírok felszedését.
— Jól vagy? Láttam az egészet. — lépett be egy vörös hajú férfi és legugolva mellé, segített neki felszedni a papírokat. A fiú hálásan mosolygott, majd magához szorítva a mappákat tovabb állt.
A vörös hajú férfi keresztbe tett karral állt és nézett utána, majd bement a szemközti irodába és kérdőre vonta a fekete hajút.
– Miért ostorozod állandóan ezt a szerencsétlent? Hisz' annyira kedves és nagyon szorgalmasan dolgozik!
— Ez nem mentség arra, hogy ügyetlen és ostoba! — állt fel Igor és a gépén kezdett dolgozni valamin.A fiú megmosta az arcát, majd visszaült dolgozni. Az asztalán tornyokban hevertek a papírok és a dobozok. Pedig pihennie kellett volna. A fiú ugyanis ritka betegségben szenvedett, ami miatt a haja szőke helyett szinte hófehér volt és a bőre is sápadt. Nem volt albínó, hisz' a szeme feketén csillogott, de mégsem volt teljesen egészséges, ami pedig a legrosszabb volt, hogy nem véletlenül volt ennyire maga alatt. Kezét finoman a hasára simította és fájdalmasan sóhajtott egyet.
– Ez kész rémálom. – suttogta miközben a hasát simogatta.A fiú neve Vladimir volt, és épp ma lépett át a terhessége második hónapjába. Hermafrodita volt, azaz kívül férfi, belül nő. A gyermeke apja pedig nem más volt mint az őt folyton kínzó főnöke, Igor Hood. Véletlenül történt a dolog és csak egyszer, de ez épp elég volt ahhoz, hogy gyermek foganjon belőle. Nem mert szólni főnökének a dologról, hisz' úgyis letagadta volna. Viszont a babát mindenképp megtartotta. Azonban még a legsőtétebb órákban is besütött a napfény, ugyanis levele jött. Pontosabban szerelmes levél. A boríték mindig ugyanolyan volt, de soha sem írták alá. Aztán pedig rá egy hétre kiderült, hogy kisbabája lesz. Az élete akkor vett 180 fokos fordulatot. Igazság szerint senki sem tudott a terhessegéről. Nem volt kinek elmondania. Barátai nem voltak, szülei és nagyszülei pedg már mind meghaltak.
A nagy gondolkodásából egyik kollégája ébresztette fel.
— Vladimir! Leveled jött! – nyújtotta át a piros borítékot amin Vladimir egyből felismerte titkos udvarlója írását. Megköszönte, majd neki látott kibontani és izgatottan olvasta.Drága szerelmem,
Miközben e sorokat írom, rólad álmodozok. Látom magam előtt ragyogó arcodat, ahogy gyönyörű ajkadat mosolyra húzod. Úgy megcsókolnám e rózsaszín párnácskát, de szörnyű titkaim miatt homályban kell maradnom. Egy nap, majd rájössz, hogy ki vagyok. A kérdés már csak az, hogy elfogadsz e engem ha megtudod ki vagyok. Addig is tudd, hogy a szívem örökké érted dobog még ha az ég is a fejemre szakad.
Szeretlek örökké!Mosolyogva nézett fel a levélből és gondosan visszateve a borítékba odarakta a többihez. Mindet gondosan megőrizte és vigyázott rá. Ezeknél a leveleknél már csak a szíve alatt növekvő kis életre vigyázott jobban. Ügyelt az étkezésre, szedte a vitaminokat és sokat olvasott az anyává vállásról. Tanuja akart lenni annak ahogy a kis gyermek felcseperedik. Szerencsére talált egy kedves orvost is, aki segít neki, de fájt, hogy a gyermeke apja ennyire gyűlöli. Pedig nem tett semmi rosszat. Habár Igor Hood—ot mindenki gyűlöli. Vajon más lenne, ha elmondaná? Biztosan nem.
YOU ARE READING
Papirra írt szerelem (Befejezett)
RomanceVladimir asszisztens egy rendkívül befolyásos vállalatnál. Titkai közé tartozik, hogy halálosan szerelmes a főnökébe Igorba, akitől gyermeket is vár, de a főnöke ha teheti csak megalázza és goromba vele. Valaki viszot folyton szerelmes leveleket kül...