BORN TO BE YOURS - kygo ✓

21

h u s z o n e g y e d i k f e j e z e t

Menj a fenébe!

Az első ázsiai koncert napja - ez jutott eszembe először, mikor reggel felébredtem. Az időeltolódást még mindig éreztem egy kicsit, de nem volt annyira vészes, mint mikor megérkeztünk.

Ásítva fordultam a másik oldalamra, de Kyrre már nem volt mellettem, a fehér takaró hanyagul volt ott hagyva az ágy azon részén, ahol ő aludt. A következő pillanatban nyílt a fürdőajtó, és az említett személy lépett ki onnan, dereka körül csupán egy törülközővel. Világosbarna haja vizes tincsekben lógott a homlokába, meztelen felsőtestén pedig apró cseppeket vettem észre.

- Jesszus, ne már! Rosszat fogok álmodni - bújtam vissza a takaró alá, szándékosan bosszantva őt.

Egy részben zavarban is voltam.

Egész éjjel a délután történtek jártak a fejemben. A tudat, hogy ő is hasonlóképp érez, mint én..boldoggá tesz, mégis megijeszt. Hiába, hogy majdnem egy hónapnyi időm van arra, hogy átgondoljak mindent..de elég lesz ez? Elég lesz arra, hogy Kyrre és én is túltegyük magunkat a múltunkon olyan szinten, amit akár a végleges továbblépés is követhet?

Hallottam, ahogy a fiú egy halk nevetéssel reagál, majd - hiába nem láttam, tudtam - vigyorogva folytatta.

- De azért az első éjjel.. - kezdett bele, de én a szavába vágtam.

- Kyrre, el ne kezdd! - közöltem ellentmondást nem tűrő hanggal, de a végén elcsuklott a hangom és nevetve néztem ki a takaró alól és láttam, hogy a fiú már a nadrágját húzta magára.

- Amúgy neked is fel kellene kelni, egy óra és indulunk a helyszínre - törte meg a csendet elsőként.

- És azt hiszed, nem készülök el egy óra alatt? - vontam fel a szemöldököm.

- Ne forgasd ki a szavaimat, te nő - fújtatott tettetett gondterheltséggel Kyrre, de aztán halvány mosoly ült ki az arcára.

Anyám, előbb-utóbb ez fog megölni.

- Lehet, hogy kicsit előbb is. Mylesnak be kell néznie valahova pár üzleti dolga miatt, azt hiszem valami papírokat kell aláirni - magyarázta, majd átbújtatta a fejét a kezei között tartott PTC-s pólón.

- Aham..és te így, vizes hajjal akarsz jönni? - ültem fel az ágyban és lehúztam magamról a fehér takarót, hogy aztán oldalra fordulva a mamuszomba lépjek.

- Mivel hajszárítót nem találtam, nincs más választásom - közölte úgy, mintha nem lenne egyértelmű.

Tipikus férfi.

- Fogadjunk, hogy ha bemegyek és én nézem meg a fiókokat ott lesz - vágtam rá, majd meg sem várva a válaszát a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Nem telt el öt perc, és a mosdópult alatti kisszekrény második polcán egy bordó hajszárítót pillantottam meg.

- Most komolyan, miért nem lepődöm meg? - álltam meg az ajtófélfának dőlve. Az ágyon eddig halál nyugodtan telefonozó Kyrre most felkapta a fejét, tekinte pedig a kezeim között tartott tárgyra siklott.

- Esküszöm, az előbb nem volt ott! - kérte ki magának felháborodva és felkelt, amire csak felnevettem.

- Vagy csak szimplán vaksi vagy - néztem fel rá, mikor odaért hozzám.

- De ennek ellenére már te is megszáríthatnád - túrt a hajába vigyorogva.

- Álmodban, haver - röhögtem el magam és átadtam neki a hajszárítót.