GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

három;

nilla;

Annak ellenére, hogy közel két napja a szó szoros értelmében semmit nem ettem, úgy éreztem, hogy a megrágott palacsintafalatok bármelyik pillanatban visszajöhetnek. Egyáltalán nem éreztem jól magam, ezt pedig a tudtára is adtam a többieknek - míg ők, mint egy jól összeszokott társaság beszélgettek, én végig csendben voltam, és vagy fél órán át nyammogtam az előttem levő édességen.

Semmi esélyem nem volt arra, hogy fogjam magam és megmeneküljek, valamint mivel a táskámat - amiben a telefonom is volt - is a szórakozóhelyen hagytam, senkit nem tudtam felhívni.

Reménytelennek bizonyult az egész helyzetem.

Lassan kitoltam magam alól a széket, hogy felkeljek, de ez a mellettem ülő Kyrre-nek azonnal feltűnt, és ujjait azonnal a fájós csuklóm köré fonta.

- Hova készülsz? - nézett fel rám. Hangja keménynek hatott, amitől végigfutott rajtam a hideg.

- Csak mosdóba szeretnék menni - feleltem. Végül a még mindig beszélő Sandro is elcsendesedett és a többiekkel együtt figyelt minket.

Kyrre továbbra sem eresztett, majd pár pillanat múlva egy fáradt, gondterhelt sóhajt hallatott, felkelt a helyéről. Szó nélkül a másik kezemet is megfogta, aztán maga előtt kezdett vezetni, a konyhából kivezető folyosók egyike felé.

- Most úgy őszintén, mi a szart csinálsz? Szerinted tényleg megszöknék? Van egy olyan sejtésem, hogy olyan biztonsági-jelzős berendezésed van, amit még az brit királynő is megirigyelne - magyaráztam, de Kyrre mintha meg sem hallotta volna, mit mondok. - Engedj már el! - Minden erőmet összeszedve nagynehezen, de kiszabadítottam a szorításából a csuklóimat, és felháborodva fordultam felé.

- Mi a francért csinálod ezt? Telefon sincs nálam, mondom, hogy semmi esélyem! - akadtam ki totálisan.

- Menj be ide amíg szépen mondom, intézd el azt, amit kell és utána pedig felmegyünk a szobába - közölte rezzentéstelen arccal, üres tekintettel.

- Komolyan mondom, nálad nagyobb szemétládát a Föld nem teremtett - csúszott ki a számon, de amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan vissza is szívtam volna.

- Hogy mondtad? - lépett hozzám Kyrre, és egy másodperc töredéke alatt a falnak nyomta a kezeim, mire fájdalmasan összeszorítottam a szemeim. Ezt lehet nem kellett volna.. - Nekem úgy rémlik, mintha említettem volna valami olyasmit, hogy vigyázz a szádra. Neked esetleg nem? - Az arcán megjelenő mosolyból ki tudtam venni, hogy most iszonyatosan nagy szarban vagyok. - Utoljára mondom el - hajolt hozzám közelebb, hogy már éreztem meleg leheletét a bőrömön. Telt ajkait csupán pár centi választotta el az enyémektől. - Velem te így nem beszélsz, világos? Még mindig tartom magam ahhoz, amit mondtam. - A következő pillanatban hideg fém érintette a karomat. Minden porcikámban remegni kezdtem. Éreztem, ahogy Kyrre a pisztolyt lassan felfelé vezeti, a nyakam vonalán, le a kulcscsontomon, míg nem egyenesen hevesen dobogó szívemnél nem éreztem a tárgy enyhe nyomását. - Ha ide lövök, akkor azonnal, egyik pillanatról a másikra eggyel kevesebb gondom lenne - utalt arra, hogy rögtön meghalnék.

Hah. Bíztató.

- Tudd, hogy hol a határ, Kislány, mert így nagyon nem leszünk jóba. Megértetted? - kérdezte Kyrre, mire csak aprót bólintottam. - Nem hallom - nyúlt az egyik kezével az államhoz, erősen megragadva azt, hogy ránézzek.

- Igen, meg - suttogtam a félelemtől remegő hangon. Tekintetem elhomályosodott, és nehezen vettem a levegőt.

- Helyes - vágta rá, hüvelykujja forró érintése közben lassan végigsiklott kihűlt arcomon, a jégkék, üresnek ható szemek pedig az enyémekbe mélyedtek.