GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

négy;

nilla;

A fogságban töltött eddigi két hetem ha jobban belegondolunk nem volt olyan mintha valóban, igazi fogoly lennék. Kaptam egy telefont, de csak és kizárólag Kyrre bandájának a tagjait tudtam elérni, valamilyen úton-módon a segélyhívók is le voltak tiltva, így tényleg semmi esélyem nem volt a menekülésre. Idővel feladtam azt, hogy azt játszom, mindenki a hibás csak én nem, és oké, nehezen, de elkezdtem viszonylag normálisan viselkedni a többiekkel. Juliával és Alexszel elég jóban lettem, de igazából mindenki elfogadta, hogy én is itt vagyok.

Kivéve Kyrre-t.

Vagyis..lehet, hogy ő is beletörődött a helyzetbe, de 100%-ban biztos vagyok abban, hogy határozottan nem kedvel engem - mondjuk én sem őt. Az idő többségében iszonyatosan bunkó velem, amire én természetesen visszaszólok, így ennek köszönhetően az elmúlt hetekben nem egyszer volt olyan, hogy a falnak szorítva kötöttem ki, miközben egy Beretta hideg fémcsöve feszül a mellkasomhoz. Eleinte azt sem engedte meg, hogy zárt ajtónál zuhanyozzak - mindenféle kérdezés nélkül résnyire nyitvahagyta az ajtót és ott állt, amíg ki nem mentem.

- Simán kinézem belőled, hogy kiszöksz az ablakon, szóval nyomás. Tíz percet kapsz.

- Ember, mondom, hogy esélyem nem lenne. Meg úgy őszintén, szerinted vagyok olyan hülye, hogy majdnem nyolc métert zuhanok? - Az ilyen és ehhez hasonló párbeszédek már-már szállóigék lettek köztünk.

Annyira hozzászoktam már ahhoz, hogy itt, ebben a palotával egyenlő bazinagy házban töltöm a mindennapjaimat, hogy szép lassan, de kezdtem hozzászokni a helyzethez. Egyre kevesebbszer jut az eszembe, hogy vajon keresnek-e, hiányzom-e a lányoknak, de mikor csak ilyen dolgok körül forognak a gondolataim, sírni tudnék.

Valljuk be, hiányzik..minden, ami a régi életemhez kötötött.

Ma kerül rendezésre Martijn Garritsen estélye - már három napja idejöttünk Amszterdamba, és mily' meglepő, Kyrre-nek a stockholmi házához hasonló,
konkrét palotában töltöttük az elmúlt napokat. A tervet vagy már ezerszer megbeszéltük, mindig pontosítva rajt egy kicsit, amíg azt nem mondtuk, rendben, ez megfelel.

...

Öt óra lehetett, mikor elmentem zuhanyozni és hajat mosni a fenti fürdőbe. Negyed óra után szálltam ki a kabinból, tincseimet és magamat is egy törölközőbe csavarva. Végül egy fehér köntösben, vállamra omló vizes hajjammal hagytam el a helyiséget, hogy addig kiválasszam, mit veszek fel. Na igen, öhm..az elmúlt hetekben elég sok minden történt, többek között az is, hogy Kyrre felbérelt nekem egy testőrt akivel bárhová mehettem - így tehát vásárolni is, amit a kapott bankkártyával persze, hogy kihasználtam - de megadott időn belül vissza kellett érnem - emellett pedig nem nagyon császkálhattam annyira nagyon kevés ember között, kénytelen voltam vegyülni, ugyanis apám miatt fel is ismerhettek volna. Eleinte totálisan a dolog ellen voltam, de be kellett látnom, hogy annak a baromnak megint igaza lett, így nem firtattam olyan sokáig a helyzetet, inkább csendben maradtam.

Épp az ideiglenes szobámban küzködtem fel az ágyamra a bőröndjeimet, mikor kopogtak az ajtón.

- Gyere! - kiáltottam oda sem nézve.

- Bocs, csak..jesszus, itt kitört a harmadik világháború, vagy mi? - eszméltem fel Alex hangjára, mire megfordultam. Az ágyon az egyik bőrönd tartalma már totál szét volt szórva, szóval megértem, miért akadt ki.

- Haha. Ruhát keresek estére, ha nem vetted volna észre - közöltem.

- Sejtettem. Tényleg bocs, ne is figyelj rám, csak gyorsan megnézek valamit a gardróbban. Akkor felejthettem el, mikor utoljára voltunk itt - magyarázta, aztán az említett helyiség felé is indult.