GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

tíz;

figyelem embik!
a részben röviden-tömören kyrre és nilla megtalálják azt a helyet, amit ágynak hívnak, szóval aki nem annyira szereti az ilyen jeleneteket, az hagyja ki a részt és please don't judge me.

ui: olvasás közben ajánlom hallgatásra julia michaelstől a heavent. 😬🙈

all the love, Aida ♡

• • •

Amikor Kyrre szobája elé értem mégegyszer átfutott az agyamon a gondolatmenet, hogy normális vagyok-e, amiért ezt csinálom. Végül arra jutottam, hogy nem, határozottan nincs rendben semmi a fejemben, de úgy voltam a helyzettel, hogy már tényleg minden mindegy.

Miután megállapítottam, hogy valószínűleg már senki sem járkál a folyosókon - erre utalt a házban uralkodó csend is -, nagy levegőt vettem és három kopogást mértem a fekete ajtóra.

- Gyere! - hallottam bentről a már ismerős mély hangot, mire minden erőmet összeszedve lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

Kyrre az ágyán ült, a támlának támaszkodott, ölében pedig egy szürke MacBook pihent. Csupán egy fekete jogger nadrágot viselt, ennek köszönhetően pedig tökéletes belátást nyerhettem kidolgozott hasizmára.

Ahogy meglátta, ki is jött hozzá, jégkék szemeibe azonnal meglepettség költözött.

- Nilla..szia - köszönt, közben pedig észrevettem, hogy a laptopja képernyője elsötétül, amit aztán Kyrre az ágya mellett levő éjjeliszekrényre tett.

- Umm..hello - mondtam halkan, még mindig az ajtóban állva, és zavaromban a pólóm alját húzogattam. - Bemehetek? - Kyrre bólintására beléptem a szobába, majd becsuktam magam után az ajtót.

- Miért jöttél? - kérdezte, és tisztán éreztem, ahogy tekintetét minden egyes porcikámon végigvezeti. Csupán egy bőfazonú pólót viseltem (ami majdnem a térdemig ért) egy bugyival. Kyrre nézésétől a hideg futkosott a hátamon.

- Beszélnünk kell - jelentettem ki határozottan, és közelebb mentem az ágyához.

- Akkor gyorsan mondd, mert nem nagyon érek rá. Még pár hívást el kell intéznem - mondta, hangjából pedig egyenesen üvöltött, hogy amúgy tényleg semmi kedve sincs hozzám.

Kösz szépen.

- Jó, tudod mit? Hagyjuk is, majd..majd valamikor elmondom, ha már most így állsz hozzá - vágtam rá, és meg sem várva a válaszát megfordultam, aztán az ajtó felé vettem az irányt.

- Ahj, várj már! - hallottam meg hirtelen magam mögül Kyrre gondterhelt hangját, mire akarva-akaratlanul is, de megtorpantam. Visszafordultam, ajkamba harapva figyeltem, ahogy felkel az ágyból és odasiet hozzám.

- Mondtam, majd máskor - próbáltam kitartó maradni a saját akaratom mellett.

- Figyelj, ne haragudj, oké? Csak..az utóbbi időben eléggé sokat idegeskedek a Martijn-ügy miatt - magyarázta.

- És én mit mondjak? De azt a kurva, te tudsz bocsánatot kérni? - tettettem döbbenetet, majd erőltetetten felnevettem és egyenesen a szemébe nézve mondtam. - Nekem ez akkor sem ok arra, hogy bunkón viselkedj.

- De tényleg, őszintén, ebbe most mi volt bunkó, hogy azt mondtam, siess, mert még dolgom van? - tárta szét a karjait értetlenül, és a hangulat is azonnal megváltozott köztünk.