BORN TO BE YOURS - kygo ✓

31

h a r m i n c e g y e d i k f e j e z e t

Egy percet sem

Európai idő szerint este tizenegykor landolt a gépünk Bergenben. Az út azzal kezdődött, hogy egy kicsit pezsgőztünk a turné befejeztének alkalmából, majd az idő egy részét hülyüléssel, beszélgetéssel töltöttük, aztán körülbelül három óra után döntött úgy mindenki, hogy eddig bírtuk és megyünk aludni. Justin volt az, aki a leszállás előtt másfél órával előbb elsőként felébredt - szerintem mondanom sem kell, hogy mindenkit felébresztett, mondván, nem tud visszaaludni, egyedül meg unatkozik.

Mikor leszálltam a gépről akaratom ellenére is összefontam magam előtt a karjaimat - a fiúk megint annyit erősködtek, hogy rájuk hagytam a cuccaimat -, ahogy megéreztem a Norvégiára tökéletesen jellemző, novemberi hideget, a vizes aszfaltról pedig arra is következtettem, valószínűleg már a hó is esett.

De hiányzott már... haha, mégsem.

- Rapunzel, ne vágj már ilyen fejet, mert a maradék életkedvem is elmegy tőled - hallottam meg magam mögül Justin kedves szavait, mire csak a szememet forgatva fordultam felé, majd egy halk Köszi kíséretében vettem át tőle a bőröndjeimet.

...

-Hiányozni fogsz - öleltem meg Sandrot, aki egy óra múlva indul tovább Stockholmba. Igaz, az elején valamilyen okokból kifolyólag nem éppen beszéltünk olyan sokat, de ez a közel egy hónap elég volt ahhoz, hogy teljesen megismerjük egymást, és őszintén, kellemeset csalódtam benne.

- Pár hét, talán kibírod - nevette el magát halkan. - Meg ha minden igaz, januárban Aspenbe is megyek veletek - tette hozzá.

Ó, igen. Az elmúlt hónapban nagyjából már le lettek szervezve Kyrre jövő évi megjelenései. Az első Aspenben lesz januárban, ahol három napot fogunk eltölteni, de egyébként az év nagy részében szinte csak Vegasban lesznek fellépései. Nagy esély van rá, hogy ott viszont akár ismét több hetet, hónapot is eltöltünk egyhuzamban.

Miután a többiek is elköszöntek Sandrotól, a már egy ideje ránk váró fekete, besötétített ablakú kocsihoz mentünk, ahol ismételten csak a fiúk akarták intézni a pakolást.

- Komolyan, ne már! Ez kedves, meg minden, de..Nem egy gyenge, tizenöt éves hisztis, elkényeztetett picsa vagyok. Kicseszettül huszonhat leszek júniusban, és csak úgy mellékesen..bármelyikőtöket képes lennék lecsapni - intéztem a szavaimat a három fiúnak.

- A baj az, hogy a magasságod miatt nem igazán lehet komolyan venni - vágta rá Justin, mire döbbenten eltátottam a számat, és azt hiszem, ez volt az a pont, amikor lehet, hogy megbánta egy kicsit amit mondott. - Akarom mondani.. - Itt már késő volt, ugyanis hozzá lépve püfülni kezdtem a mellkasát, mire ő csak röhögve nyúlt a csuklóimhoz. - Naa, Rapunzel, csak hülyültem - mondta.

Félszemmel láttam, hogy Kyrre és Myles a nevetésüket elfojtva figyelik a jelenetet.

Hosszasan kifújva a levegőt néztem fel rá.

- De nekem nem volt vicces - közöltem ellépve tőle. - Aargh, ilyenkor úgy utállak titeket! - fújtattam, válaszul pedig mindhárman elröhögték magukat, amolyan Haha, jó vicc stílusban, és én sem bírtam tovább - a fejemet ingatva, nevetve szálltam be az autóba.

Akárcsak akkor, mikor Las Vegasból jöttünk vissza, most is először a mi házunk előtt parkolt le a kocsi.

- Köszi, hogy elhoztatok - mosolyodtam el halványan. - Holnap szerintem nem megyek, mert..valószínűleg végigalszom az egész napot - nevettem el magam halkan, és végül még hozzátettem: - És nem, nem kell segítség, egyedül is ki tudom szedni a cuccomat - közöltem, és a fáradtság ellenére is ezen mind elnevettük magunkat.