blue {YoonKook ff.}

59. Ideiglenes személyiség

- Picsába - sziszegtem idegesen, amikor a játék rám dudált. Mindig megijedek tőle, tegnap este annyira rám hozta a frászt, hogy leestem miatta az ágyról.

- Mit mondtál? - hajolt hozzám közelebb Yoongi.

- Ne most - morogtam teljesen a játékba merülve. Egyszer hibáztam, többször nem szabad, mert akkor nem jön össze a pontszám, amire most nagyon is szükségem van. Amikor végeztem ezzel a körrel, feszülten bámultam a pontszámlálót. - Ez a ribanc megelőzött engem - hitetlenkedtem.

- Jungkook! - kiáltott fel Yoongi, mire felkaptam a fejem.

Közvetlenül mellettem ült a kanapén, ezért eléggé felrázott az, hogy felemelte a hangját.

- Igen? - pislogtam rá meglepetten.

- Hogy beszélsz?! - kérdezte hüledezve.

- Mi? Miért? - ráncoltam össze a homlokom értetlenül. - Ahogy te.

- De te sosem káromkodtál - ingatta a fejét.

- Biztosan rámragadt - vontam meg a vállam és ismét a tabletemnek szenteltem a figyelmem.

- Kizárt, én nem beszélek melletted ilyen csúnyán - folytatta Yoongi.

- Nem mindegy? Az emberek változnak - feleltem nagy bölcsen.

- Tulajdonképpen... mi ennek a játéknak a lényege? - karolta át a derekam, mire fogtam magam és a lábai közé másztam.

Kemény mellkasa a hátamnak feszült és felnéztem, hogy biztosan látja-e a vállam felől a tablet kijelzőjét.

- Valami banda játéka, de nagyon jó - kezdtem izgatottan. - Kártyákat kell szerezni, van C, B, A, S és R kártya, a C a leggyengébb, az R pedig a legerősebb, vagyis az adja a legtöbb pontot - magyaráztam és közben odaléptem kártyarészhez a játékban, hogy meg is mutathassam Yoonginak, hogy miről van szó. - Van, hogy a játék ajándékba ad, vagy jutalomként egy erős kártyát, de amúgy folyamatosan frissíteni kell őket, hogy magasabb szinten legyenek. Ez azért fontos, mert játék közben ezzel lehet elérni a pontszámot. Szóval vannak dalok, amiknek a ritmusára jönnek ilyen kis pontok, amiket jól időzítve kell megérinteni.

- Mint a Piano Tiles - mondta Yoongi.

- Hát... Igen, de ez sokkal jobb - bólintottam. - És fontos, hogy azonos számú kártyák legyenek.

- És ki előzött meg? - támasztotta állát a vállamnak.

- Valami Channie, de nem sokáig lesz az első helyen - feleltem határozottan és új játékba kezdtem.

- Ezt a dalt hallottam már - szólalt meg Yoongi pár másodperccel később. - Azt hiszem, egyszer még Jimin mutatta. Ő a nagy zeneőrült.

- Aha, de ne zökkents ki - motyogtam. Annyira koncentráltam, hogy nehogy félrecsússzon az ujjam, vagy hogy ne idő előtt nyomjak rá a pontokra, de Yoongi nem könnyítette meg a dolgom. Előre furakodott, hogy nagyobb rálátást kapjon az arcomra, de ezzel én is megmozdultam és eltévesztettem egy lépést. Szuper tökéletes helyett csak jó lett... - Yoongi!

- Olyan cuki vagy, kint volt a nyelved! - kuncogott fel.

Nem is figyeltem rá, most már csak azért is végigjátszottam a dalt és idegesen vártam újra a számlálást. Addig oldalra fordítottam az arcom, így szembekerülve Yoongival.

- Megzavartál! - húztam össze a szemeimet.

- Ne haragudj, baba, de nem bírok betelni a cukiságoddal - mosolyodott el.

- Nem is vagyok cuki - ráztam meg a fejem. Kivette a kezemből a tabletet és a földre tette. - Hé! - nyúltam volna utána, azonban Yoongi gyorsabb volt és eldöntött a kanapén, miközben felém mászott.

- Te most konkrétan azt mondod, hogy hazug vagyok? - vonta össze a szemöldökét.

- Nem, csak azt, hogy lehet szemészetre kellene menni - mosolyogtam rá.

Először mérgesen meredt rám, aztán megenyhült az arca és viszonozta a mosolyom.

- Annyira örülök, hogy egy kicsit jobban vagy.

- Én annak örülök, hogy vagy nekem - válaszoltam szinte azonnal.

- Az emberek változnak - mondta meglepetten, majd felsóhajtott és leszállt rólam. Értetlenül ültem fel és néztem végig, ahogy lábait a papucsába bújtatja.

- Hova mész? - kérdeztem. A kert felé mutatott, mire én is felálltam és szemeimmel a zoknimat kezdtem keresni. - Várj meg! - kértem.

A kanapé sarkában találtam meg az összegyűrt zoknimat, amit kapkodva felvettem és felálltam. Követtem Yoongit a kertbe, de én csak nem messze az ajtótól álltam meg, mert mégiscsak zokniban voltam. Megvártam, hogy Yoongi meggyújtsa a cigarettáját, majd miután kézbe kaptam mindent, én is így tettem.

Éreztem, hogy baj van. Csak azt nem tudtam, hogy mi miatt ennyire feszült Yoongi. Reménykedtem benne, hogy nem én vagyok a hibás. Az utóbbi időben tényleg megváltoztam... Azóta, mióta lefeküdtem Yoongival. Energiával töltött fel, hogy az ő puha ujjait és ajkait éreztem magamon, szinte el is felejtettem a szörnyeteget, de csak ideig óráig.

Rájöttem, hogy hogyan tudom elriasztani őt. Akkor próbált előbújni, amikor volt gondolkodási időm. Úgy, hogy minden gondolatomat kimondom, mintha megijedt volna, vagy nem is tudom. Mindenesetre, élvezem, hogy nem gondolom át a dolgokat mielőtt megszólalok. Felszabadító érzés.

- Baba - szólalt meg Yoongi hosszas csend után.

- Igen?

- Baj lenne, ha átjönnének a srácok? - fordult felém miután elnyomta a cigarettát.

- Ide? - kérdeztem vissza.

- Azt hiszem, kezd szétesni a csapat - rázta meg a fejét.

Mintha bűntudata lenne, emiatt pedig bennem is rossz érzések támadtak. Nagyon elhanyagolta a fiúkat miattam, és én sem voltam annyira se képes, hogy üzenetet küldjek Taehyungnak. De hát ő sem keresett engem...

- Nem baj - feleltem erőltetetten.

Én is elnyomtam a cigit, így visszamehettünk a meleg házba. Yoongi rögtön a telefonjáért ment és írni kezdett rajta, addig én visszaültem a kanapéra és folytattam a játékot.

- Tíz perc múlva itt lesznek - sóhajtotta miközben mellém dőlt.

- Miért gondolod, hogy szétesik a csapat? - kérdeztem szigorúan a tabletre szegezve a tekintetem.

- Múltkor Hoseok mondott pár dolgot. Taehyungról és Jiminről. Ma ráírtam, de azt mondta, most még rosszabb a helyzet, mint volt. És már három hete csak civakodnak - mondta mélyebb hangon, és megbökte a kezem. - Hallod, Jungkook, ne játssz már!

- Jó, na - léptem ki rögtön az alkalmazásból.

- Inkább adj egy csókot - kezdett csücsöríteni.

Még a szemeit is lehunyta, ezért bátran emeltem fel a kezem és két ujjam közé csíptem az ajkait. Értetlenül pislogott rám.

- Adok, ha holnap nem kell elmennem Seokjoo doktorhoz - mondtam. Elhúzta a fejét, így megszabadult az ujjaimtól.

- Muszáj elmenned - vált szigorúvá az arca.

- De Yoongi, én nem akarok többé rá gondolni - nyafogtam hátradöntve a fejem.

- Lehet, hogy úgy érzed, jól vagy, de a doki legutóbb is megmondta, hogy még nagyon az elején vagyunk a felépülésednek - túrt a hajamba. - Ez a sok hangulatváltozás és a lázadás, nem te vagy.

- Ki fogsz szeretni belőlem, ugye? - néztem rá könnyes szemekkel.

- Azt nem tudom, hogy kell, de szerintem lehetetlen - vigyorodott el. Arcomat tenyerébe fektettem és szorosan lehunytam a szemeimet.

- Már megint sírok - szipogtam egyet.

- Nem baj, csak nyugodtan - suttogta és egy puszit nyomott a számra.