haha, önbizalom. nekem abból nulla van. hamis-egót hordok igaz arcom felett. mindenki azt hiszi hogy tök optimista vagyok és happy meg ilyen dolgok.
utálom a súlyom, 53 kg vagyok.
MI A FRANC VAN VELED?! kérdezhetitek. ez tök jó lehet nektek, csak 53, de ha alacsony vagy nagyon is meglátszik. vissza akarom szerezni a régi súlyom, 43... áhh. tökéletes lenne. összes osztálytársam ennyi, vagy kevesebb.
a hülyék panaszkodnak hogy dagadtak, 38 kilójukkal. GECI PÁLCÁK VANNAK A KÉT LÁBAD ÉS KEZED HELYÉN!
meglennék elégedve a súlyommal ha nem a petite test lenne az ideál mindenhol európában.
A mai napom/ tegnapi.
szét-binge-eltem magam. tegnapelőtt 18 órát kibírtam evés nélkül, aztán már nem bírtam. remegtem, fáztam, az ájulás szélén voltam. a bőröm falfehér volt. nem vették észre hogy Petrával semmi sincs oké. . .
próbálok nem a rohadt anorexiának hallgatni! nem éri meg!
de egyszercsak obszesszív lettem a súlyommal szemben.
sírni akarok, miért nem lehetek igazából boldog?
nem vagyok depressziós, social anxiety-m sincs. nem tudom ezt sehogy sem elmagyarázni. nem vagyok igazán boldog az esetek 95 százalékában...
lekurváznak, pofoznak, ütnek, csapnak, rúgnak, fiúnak csúfolnak, dagadtnak, túlsúlyosnak... azt hiszik vicces, azt hiszik nem fogok rájuk vetni. de rohadtul fáj.
nem tudom kinek öntsem ki a lelkem.. egy legjobb barátom alig szól hozzám egész nap, kerüljük egymást.. most hogy van barátnője nem nagyon írunk egymással, reggel beszélünk aztán nem is szólunk egymáshoz, másikat a múlt másfél évben nem láttam. nem is tudom hogy néz ki már.. akit 9 éve ismerek, hát.. ő.. talán ő? ő meghallgatna?
emberek , a sírás kerülget. mi a fasz van velem?
