BORN TO BE YOURS - kygo ✓

33

h a r m i n c h a r m a d i k f e j e z e t

Helyrehozni

A pénteki nap folyamán volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy Kyrre betegen vagy hússzor idegesítőbb és fárasztóbb, mint úgy általában.

Halál nyugodtan ücsörögtem a nappaliban a kanapén. Madisonnal írogattam, aki a Hurts Like Hell megjelenése miatt az amerikai idő szerint hajnalok hajnaláig fent maradt véleményeket olvasni a szerzeményről, aztán egy YouNow liveot is indított, közben pedig velem is beszélgetett.

Egyszer csak lépéseket és egy tompa köhögést hallottam a lépcsőfordulóból. Odakapva a fejem megpillantottam Kyrre-t. Szemei résnyire voltak nyitva, ebből pedig arra következtettem, hogy a körülbelül egy órája bevett gyógyszer kicsit kiütötte őt.

- Baj van? Rosszul vagy? - kérdeztem azonnal. Egyébként ez már a második, hogy lejött (először az orrspray-ért), szóval még nem igazán voltam kiakadva.

- Nem, csak inni jöttem - felelte rekedtes hangon, ezzel együtt pedig a konyha felé indult. - Amúgy nyugodtan kapcsold be a TV-t, hallgass zenét meg ilyenek. Nem kell úgy viselkedned, mintha egy idegennél lennél - mondta a nappalitól egy pulttal elválasztott helyiségben állva. - Vagy ha gondolod, körbe is nézhetsz. Nem hiszem, ho..

- Ne csinálj nekem programot, jó? - vágtam a szavába hitetlenül mosolyogva, kicsit oldalra fordulva a kanapén, hogy normálisan a szemébe tudjak nézni. -Mármint..Most Madisonnal beszélgetek.

- Tényleg, ma jelent meg az új száma, ugye? - kérdezte, hogy biztosra menjen, majd szájához emelte a narancslével töltött poharat.

Válaszul csak bólintottam.

A beszélgetés itt ki is halt, ugyanis Kyrre visszament a szobájába - azonban nem telt el tíz perc, és valahogy ismét lekeveredett ide.

- Komolyan, Kyrre, mi a szart járkálsz ennyit? - kérdeztem nagyot sóhajtva, viszonylag hamar megunva a helyzetet.

- Ne akadj már ki azon is, hogy pisilnem kell! - kérte ki magának hitetlenül, mire ajkamba kellett harapnom, hogy elfojtsam a nevetésemet.

- Jó, oké, intézd el a dolgod, és menj vissza pihenni - hagytam rá. - Őszintén sajnálom a jövendőbeli feleséged az ilyen helyzetek miatt - tettem hozzá.

- Én is sajnálnám magam - kacsintott, amiből azonnal leesett, hogy mire gondol.

- Ez gyenge volt - vigyorogtam, de közben a szívem mégis hevesen vert.

- Aham, azért pirultál el megint - vigyorgott vissza, ezzel pedig ismét belém fojtotta a szót; megnyerve ezt a játszmát is.

- Menj a fenébe! - szóltam utána nevetve, mikor már a folyosó felé igyekezett.

Ez, és ehhez hasonló beszélgetések zajlottak le köztünk. Ami végleg kivágta a biztosítékot, az az volt, mikor fentről írogatott nekem, és hogy még szebb legyen a napom, még egy szenvedős selfiet is kaptam. Végül aztán valamikor este hét körül kértem meg anyut, hogy jöjjön el értem.

Kyrre-nek egyébként vasárnap semmi baja nem volt, aminek több okból is örültem:

1; nem kellett két napnál többet bébiszitterkednem, és

2; nem kellett elhalasztanunk a találkozásunkat - ami ma van.

KYRRE