BORN TO BE YOURS - kygo ✓

36

h a r m i n c h a t o d i k f e j e z e t

Ígérd meg

Marcus láttán a szívem hevesebben kezdett verni. Hirtelen minden porcikámon ijedtség és idegesség keveréke száguldott végig, és akarva-akaratlanul is annyira szorítani kezdtem a mellettem álló Kyrre kezét, hogy szerintem az ujjaim is elfehéredtek.

Ő is pontosan tudta, ki van előttünk.

- Marcus.. - nyögtem ki nagynehezen. Nem sokat változott amióta utoljára láttam; talán a haja nőtt meg egy kicsit. Szürkés íriszeit a mellettem álló fiúra vezette, amelyekben megcsillant valami, amitől kirázott a hideg. - Szia..

Miért van az, hogy csak egy estét akartam nyugodtan eltölteni, erre mégis történik valami?

- Rég láttalak - kezdett cseverészni úgy, mintha mi olyan jóban lennénk. Hangjában azonban felfedeztem valamit, amit már nem egyszer hallottam. Enyhe zavartság, és a titokzatosság a szemeiben, amivel engem is totálisan magába bolondított már az első találkozásunkkor.

Kár, hogy mára már rájöttem, mekkora patkány is ő valójában.

- Öhm, igen..asszem, mi most megyünk - mondtam halkan, és alsó ajkamat harapdálva pillantottam Kyrre-re. Láttam rajta hogy legszívesebben ott helyben lecsapná őt.

- Ő a barátod? - kérdezte Marcus hirtelen, mikor már azon voltam, hogy beszállok Kyrre kocsijába. Megtorpantam. A hangjából üvöltött a nagyképűség, amitől eléggé felment bennem a pumpa.

- Szállj be, jó? Nem akarom, hogy bajod legyen - suttogta Kyrre, tekintetét az enyémbe. Őszintén aggódott.

Úgy tettem, mintha nem hallottam volna, amit mond - nem törődve azzal, hogy Kyrre fogta nekem a kocsiajtót, várva hogy beüljek, kikerülve őt ismét Marcus elé mentem, és a szürke szemekbe néztem.

- Mi van, ha igen? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. Oké, ezért még tuti beégek Kyrre előtt. - De amúgy meg..Mikor is tartozott rád, hogy mi van velem? Vagy várj..mikor is érdekelt igazán, hogy mit csinálok? - pontosítottam.

Marcus a szemeit forgatta.

- Yas, ne kezd már e..

- Ne hívj Yasnak - vágtam a szavába ellentmondást nem tűrő hangon. - Tönkretettél, érted? Ezek után miért is várod, hogy egyáltalán szóba is álljak veled? - nevettem fel hitetlenül, majd újra elkomolyodtam. - Tűnj el az életemből, Marcus.

- Annyira aranyos, hogy elhiszed, ezzel most a lelkembe gázoltál - mosolygott lenézően. Vigyorogva kezdett bele újra: - Pedig pont azt akartam kérdezni, lenne-e kedved találkozni valamikor...

Szóra nyitottam a számat, de a jelen levő harmadik személy megakadályozott ebben.

- Idefigyelj, azt mondta, nem akar veled beszélni. Ebből mit nem értesz, hm? - lépett mellém hirtelen Kyrre, és a velem szemben álló srácot jeges tekintettel figyelte.

- Istenem, de édes.. - jegyezte meg meghatódottságot tettetve Marcus. Tekintetébe felismerés költözött. - Várj, te vagy az az itteni DJ, nem? - kérdezte. - Te kérted meg Yasmint, hogy legyen a fotósod.

- Marcus, fejezd m.. - kértem volna, de ő hamarabb folytatta.

- Mióta is vagytok együtt? - Úgy tett, mintha gondolkodna. - Amióta szakítottunk, nem sok idő telt el..meg vagyok lepve, Yasmin - biggyesztette le ajkait, szavait már nekem intézve. - De átlátok rajtad - mondta, arcára pedig egy győztes mosoly ült ki. - Még mindig hatással vagyok rád, a szavaim, minden, amit teszek. Ha elmegyek innen, fogadok, hogy abban a pillanatban elsírnád magad. Most hogy jobban belegondolok..Mindig is ilyen voltál. Egy hiszékeny, hisztis, hülye ribanc - közölte, egyenesen a szemembe nézve.