Nőies || Jikook ✔️

[00:63] ⚠️

|| HARMADIK SZEMÉLY ||
figyelmeztetés; bántalmazás

"Nem hiszem el, hogy kiráncigáltál starbucks-ért ilyen későn." Nyafogott a fiatalabb, mindkettejük üres poharát tartva, miközben Jimin próbálta megtalálni a kulcsait.

"Fejezd be a nyafogást." Nevetett Jimin, ahogy a másikra pillantott, s folytatta a kulcs keresését. "Megvettem neked az italod meg minden, a tiszteletlenség hatalmas."

"Oh, sajnálom. Köszönöm, Jimin-ssi." Jungkook megrázta a fejét, és nevetett magában, ahogy a kisebb ott állt legyőzötten. "Tényleg nem találod a kulcsaid?"

Figyelmeztetés nélkül, egy másik fiú az egyetemi koliból elkezdett közeledni feléjük a távolból.

"Hallom őket." Tiltakozott, megrázta a testét, hogy bizonyítsa ott van. "ez tényleg a te hibád."

"Hogyan?"

"Ha nem piszkáltál volna, hogy vegyek fel melegebb ruhákat, akkor most nem lennék elveszve a zsebeimben." Jimin komolyan úgy gondolta, hogy ez egy tisztességes érv. "Nem hordok melegítőt olyan sokszor, főleg nem olyat, aminek hat zsebe van a seggemnél."

"De legalább nem fázol?"

"Nem találod a kulcsod?" Mindketten az új hang irányába fordultak, egy másik velük egykorúnak kinéző fiú kivette kezeit zsebéből, lassan közeledve a szőkéhez. "Abban segíthetek."

"Oh, te vagy a háziúr?" Kérdezte Jungkook, szemöldökét megemelte, ahogy a srác ijesztően közel ment a másikhoz.

Mi a fasz.

"Nem." nevetett. "Én is itt lakok." Majd végignézett a szőkén mielőtt önelégülten elmosolyodott, folytatva az undorító önelégült arckifejezését. "Úgy tűnik nem tehettem mást, csak megtalálni, bocsáss meg vándorló szemeimnek."

"Ez meg mi a fenét jelent-" Szólt Jungkook mérgesen, mielőtt közbeszóltak.

"Oh, akkor hol van? Leesett a földre?" Kérdezte édesen Jimin, nem tudva, hogy mi is következik.

Ekkor az idegen megragadta a szőke derekát, nekitolva a kisebbet a falnak az ajtó mellé, mielőtt kezét a seggére tette, végigkutatva zsebeit.

"Nem számíthatsz arra, hogy megtaláld, amikor az a nagy segget eldugja őket, nem igaz?" Suttogta Jimin fülébe, kihúzva a kulcsot, megfordította Jimint, s még jobban a falnak nyomta medencéjével. "Nem érdemlek egy kis jutalmat a segítségért? Talán egy jó szopást? Egy jó kis játéknak tűnsz ezzel a testtel."

Mielőtt bármit is tehetett volna Jimin ruhájával...

"Hé ember, ez kurva undorító." Mondta Jungkook, ellökte a másiktól és Jimint az oldalához húzta megnyugtatásként. "Mi a fene bajod van?"

"Oh, sajnálom." Kezeit feltéve tiltakozásként, a fiú sokatmondóan Jungkookra nézett. "A tied? Az aztán egy kurva jó darab segg amit kaptál. Tutira féltékeny vagyok."

"Fogd be a pofád, melyik univerzumban oké ezt tenni valakivel?" Tudatlanul, Jungkook annyira mérges volt, hogy nem is vette észre, hogy Jimin elkezdte összeszorítani kezét a pulcsija körül, még inkább belekapaszkodva abba, jobban megrémülve, ahogy a kis tehetetlen teste remegni kezdett.

"Ha így néznek ki, mindig rendben van. Ezért vannak." A névtelen ember vállat vont, újra a szőke seggére nézve." "Kérlek mond hogy prostituált vagy vagy valami. Olyan nagy pazarlás lenne, ha nem tennéd magad hasznossá."

"Jobb ha elhúzol a közeléből, ha nem akarod, hogy az öklöm betörje az orrod." Fenyegette Jungkook.

"Rendben van ember." Hátrált, szalutált ahogy belépett a liftbe. "Értem, nagyon birtokló vagy a kurvád iránt. Én is az lennék, vegyél egyet a csapatnak és oszd meg azért."

És ezzel, elment.

"Szánalmas ember.." Motyogta magának, Jungkook elhúzódott a másiktól, s szemmagasságba ereszkedett.

Óvatosan, a fekete hajú végigfuttatta kezét Jimin terjedelmes, rakoncátlan tincsein, szemtől szembe kerülve a könny áztatta arcával és vérvörös szemeivel.

"Úristen." Egyből pánikolt, teljesen az ölelésébe vonta Jimint. "Hé, minden rendben, már elment. Itt vagyok."

A szőke ezzel már nem érezte úgy, hogy vissza kell magát tartania. Elengedte minden könnyét, és minden elfojtott sikítást amit ki kellett adni, miközben a védelmező pulcsiba bújt, ami a fiatalabb mellkasát fedte.

"Shhhh..." Nyugtatta a fekete hajú, kezével a hátát simogatta, állát a másik szőke haján pihentette és másik kezével Jimin fejét fogta. "Itt vagyok, mindig itt vagyok."

"I-Igaza van." Fulladozva szavain, Jimin összekente könnyeivel Jungkook szürke pulcsiját, bizonyítva mennyire szánalmas is. "É-én.."

Nem is tudta befejezni a mondatot, ennyire össze volt törve.

"Nem, nincs igaza." Nyugtatta Jungkook, hátrább lépett, hogy megsimítsa Jimin arcát, tiszta gyöngédség és teljes bánat keverékével nézett rá. "Szeretnél velem maradni ma este?"

Képtelenül arra, hogy még egy szót szóljon, Jimin megrázta fejét, ölbe vették és bevitték a lakásba, amit már a második otthonának is tekinthetne. 

Itt töltötte az éjszaka többi részét, egy fiú karjaiban sírva, aki semmi mást nem akart, csak meggyógyítani őt.

Amiért végig igaza volt.

Jimin nem az volt, akinek mondta magát, és ez azért volt, mert utálta magát.

Az igazi énjét.