BORN TO BE YOURS - kygo ✓

39

h a r m i n c k i l e n c e d i k f e j e z e t

Csak te

Mint mindig, Madison most is vagy hússzor félbeszakított beszéd közben, és néha a téma is elterelődött - ebből adódóan volt közel egy óra, mire elmeséltem, mi is történt tegnap este.

- Phuu arra a faszfejre még mindig ki vagyok akadva - közölte, természetesen Marcusra gondolva.

- És akkor én mit mondjak? - sóhajtottam, majd fáradtan megdörzsöltem az arcomat.

- De ugye nem bántódtál meg? - méregetett Madison a kamerán keresztül.

- Ugyan, Mads. Már...már jó ideje nem teszek Marcus véleményére - feleltem, és igazat is mondtam.

- Akkor jó - bólintott. - És amúgy... - Megakadt, arcára pedig egy széles vigyor ült ki.

Jesszus, mi lesz ebből?

- Igen? - kérdeztem.

- Nem történt semmi olyan közted és Kyrre között?

- Mi? Dehogy - vágtam rá talán túl gyorsan. Mint mondtam, ha ez a téma szóba jön, hiába vagyok már huszonöt, ilyenkor úgy viselkedek, mint egy tizenöt éves kislány az első felvilágosítóóráján.

- Jó, csak kérdeztem - válaszolta Madison nyugodt hanggal, vállat vonva. Azonban szemei másról árulkodtak.

Ő a legjobb barátnőm - képtelenség lenne őt áterverni.

Már a gondolat is lehetetlennek bizonyul.

- Vagyis... - kezdtem bele, és szinte láttam magam előtt, ahogy pirulok.

- Hahahaaa, tudtam én!!! - nevetett fel győztesen Madison, és a hatás kedvéért még hátra is dőlt az ágyán.

- Ahj, Mads, ne már! - nyavalyogtam, de aztán zavartan felnevetve a tenyerembe temettem az arcom.

- Jó, na, persze, te mindig ilyen kis ártatlanul viselkedsz, de ugye tudod, hogy átlátok rajtad? - kérdezte.

- Hát hogy a viharba ne - dünnyögtem a szememet forgatva, majd mindketten elnevettük magunkat.

...

A tervezett videóhívás kicsit elhúzódott - valamikor fél hét után csuktam le a már eléggé felforrósodott - és valószínűleg totál lemerült - laptopomat.

A konyhába mentem, hogy kajatámadást hajtsak végre, (nem szó szerint), ugyanis ma a reggeli palacsintákon és egy melegszendvicsen kívül nem nagyon ettem semmit.

- Szia, apa- köszöntem az említett helyiségben levő személynek, de ahogy megláttam, épp telefonál, egy gyors Bocsit tátogtam.

Egy epres müzli társaságában indultam vissza volna a szobámba, ha..

- Yasmin, várj egy kicsit! - Apu hangjára megtorpantam és kíváncsian fordultam vissza.

- Hm?

- Anyáddal pont találkoztam, mikor jöttem haza, és említett valamit arról a fiúról, akinek a fotósa vagy - kezdett bele, és egyik kezével a konyhapultra könyökölt.

- Öhm, izé... - dadogtam. Ahj, miért van anyunak ilyen nagy szája? - Az igazság az, hogy együtt vagyunk - mondtam ki amolyan Már minden mindegy alapon.