GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

húsz;

nilla;

Zuhanyzás után én kicsit többet maradtam a fürdőben, amíg vizes tincseimet kifésültem, és hagytam őket a vállamra omlani. Kyrre-nek el kellett intéznie néhány hívást - méghozzá ét DNB-s emberrel.

Az egyik legundorítóbb, mégis szintén az egyik legigazabb mondat a Földön: a pénzért bármit megtesznek az emberek. Még akkor is, ha ennek bűnbeesés a következménye.

Kb. két héttel azután, hogy idejöttünk Osloba, Kyrre bement a bankba, ahol -ahogy számítottunk is rá - három, nem rég kezdő (ebből kifolyólag pedig még befolyásolható) dolgozót elég szép összegű eurókötegekkel fizetett le azért cserébe, hogy a bejutásunkkor minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy ne legyen olyan nagy balhé.

Mert egy a biztos; igazi csoda lenne, ha a kijutás úgy zajlana le, hogy nincsenek a helyszínen rendőrök.

Vagy ha egyáltalán lenne lehetőség a kijutásra, khm.

Miután elhagytam Kyrre fürdőjét, a saját szobámba mentem, ahol magamra kaptam egy oversized, levendula színű pólót meg egy sima pamut shortot, aztán a telefonommal a kezemben indultam el lefelé.

- A bank ma hatkor zár, ami azt jelenti, hogy legkésőbb hétig mindenki eltűnik a helyszínről, kivéve Tomékat - hallottam Kyrre magyarázását, mikor a konyhába értem. Odaköszöntem a többieknek egy intéssel, majd az előbb említett személy mellett helyet foglaltam.

- Most úgy őszintén, hogy sikerült ilyen könnyen rávenned őket? Ráadásul elsőre, ember - nézett a norvégra Julia zavarodottan.

- Nem a legszebb dolog, de ha megemlíted a családjukat az ilyeneknek..mintha egy csettintés lenne az egész - közölte egyszerűen.

Tipikus..Na, mindegy, inkább nem mondok semmit.

- Így mindjárt érthető - mondta Justin, majd megitta az utolsó korty kávéját, és felkelt az asztaltól. - Megyek, ránézek a tervekre meg a széfre még egyszer - tette hozzá, aztán a nappaliba vonult.

Na, igen. Amióta megtaláltuk Kyrre örökségének legvalószínűbb helyét, már csak abból, hogy megnyugtassuk magunkat, Justin minden nap ránéz a széfre - hogy hogyan, ne kérdezze senki; az ilyenhez sík hülye vagyok. Esélytelen volt rájönni arra, hogy Garritsen vajon sejti-e, mire készülünk, vagy egyáltalán tudja-e, hogy megtaláltuk az örökség helyét. Simán kinéztük belőle, hogy egyik napról a másikra, innen, Norvégiából valahova az Isten háta mögötti helyre kerül az a rengeteg pénz, csak mert Martijn úgy akarta.

Reggeli után nem nagyon beszélgettünk, mindenki elvonult a szobájába, vagy például Justin meg Alex a kanapén terültek ki. Sandro és Drew újabb csomagokért mentek, Kyrre a hátsó kertben volt, én pedig Julianak segítettem a konyhában elpakolni

- Ha valami ilyesmire készültök, mindig..mindig ez van? - törtem meg elsőként a csendet, miután becsuktam a mosogatógépet.

- Mármint? - nézett rám a pultnak dőlve.

- Hogy tudtok.. - kezdtem bele, de megakadtam. Hosszasan kifújtam a levegőt,és mélyen a lány szemeibe néztem: - Annyira nyugodtak vagytok, tudva, hogy ma este már lehet nem jöttök ide vissza - mondtam ki.