Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

43

-Elmondanád, hogy mégis miért vagy állandóan a fejemen?- sétáltam fáradtan hátul. Kora reggel óta úton vagyunk haza és még csak dél van. Odafelé vajon mikor értünk oda?
-Most miért sétáljak? Amúgy is jó innen nézni, mi történik- nyújtózott el, így a mancsaival eltakarta a szemem
-Anya- kiáltottam előre, így felém kapva a fejét, állt meg
-Igen?
-Nem hagyjuk itt Itarut? Haza tud jönni egyedül is
-Sajnálom, de te mondtad, hogy vigyázni fogsz rá
-Így jártál- nevetett fel Itaru, így megállva, kezdtem kutakodni a táskámban. Ahogy a kezembe akadt a drót, a szemeim felcsillantak és egy ördögi mosollyal, szedtem le a fejemről a kis szőrpamacsot- hé, mit akarsz azzal csinálni- próbált volna megkarmolni, de szerencsémre úgy fogtam, hogy ne tudjon. Amint köré akartam tekerni a drótot, sikerült megkarmolnia, így kiszabadult a kezemből és futásnak eredt
-Gyere vissza te szőrgombóc- futottam utána és mivel most sokkal gyorsabb voltam, sikerült elkapnom és körbe tekernem a dróttal. Fütyülve kötöttem rá a katanája tartójára, amit a vállamra dobtam. Nevetve siettem a családom után, akik fejüket fogva, néztek rám
-Most miaz? Így legalább nem tűnik el
-Onee-san, komolyan rákötötted Itaru-kunt a kard végére, hogy a levegőben lógjon?- nézett rám Hikari, így mosolyogva mutattam meg neki a fegyveren lefele lógó cicát
-Ezt még vissza fogod kapni
-Tessék? Nem értek cica nyelven- dobtam vissza a vállamra a katanát és folytattuk tovább az utat

-Jó napot Loly-san, Itachi-sensei- köszöntem rájuk, amint vissza értünk Konohába és a kapuban vártak ránk
-Hol van Itaru?
-Itt van- mutattam meg a fegyvert, amin még mindig ott lógott Itaru
-Szabadítsatok ki
-Mit csinált?- kezdte leszedni a drótot és amint sikerült, Itaru közel bújt hozzájuk
-Szekált. Ezért pedig a katanán végezte. Tetszettek találni ez ellen valami jutsut, amíg oda voltunk?
-Sajnáljuk, de nem találtunk semmit. Biztos megbírkózol ekkora feladattal, hogy vigyázol rá, Kei?
-Nyugodjon meg sensei. Vigyázok rá, ha pedig idegesít, nekem van nagyobb előnyöm- hirtelen kiugrott Loly-san kezéből és megkarmolva a lábam, kezdett elfutni- na azonnal gyere vissza- dobtam le a táskám és utána indultam
-Menj innen. Megérdemelted- futott fel az egyik fára- maga az ördög vagy
-Ezt bóknak veszem. Gyere, valahogy találnunk kell rá megoldást, hogy vissza változ- emeltem fel a kezem, amit a fa ágára raktam. Rámászva a kezemre, kezdett lemászni, egészén a fejemre, ahol újból elfoglalta a helyét
-Nem unod, hogy állandóan a fejemen vagy?
-Nem unod, hogy piszkálsz, tegnap óta?
-Nem igazán
-Nekem is ez a véleményem
-Na, béke van?- sétáltak felénk anyáék, így bólintottam egyet
-Mi elmegyünk a könyvtárba, hátha találunk valamit
-Rendben, de ne maradjatok sokáig. Oh, van egy jó hírünk
-Micsoda?- néztünk furcsán Loly-sanra, aki anya mellett mosolygott
-Mielőtt szóltattok volna, hogy Itaru átváltozott, azelőtt szólt a Hokage, hogy bekerült ideiglenesen Keiék csapatába
-Mi?????

-ANBU tag vagy, ráadásul ott a csapatod. Mit keresnél pont a mi csapatunkban?
-Fogalmam sincs. Bemegyek majd a Hokagéhez
-Macska formában?
-Akkor úgy mondom, hogy megyünk
-Több órája itt vagyunk a könyvtárban. Szerintem látogassuk meg akkor a Hokagét- raktam vissza a könyveket a helyére és elköszönve a nénitől, futottam a Hokage iroda felé, ahol pont jött ki a Hokage
-Hokage-sama- hajoltam meg előtte
-Szervusz Kei. Mi járatban? Ki ez a cica a kezedben?
-Ő Itaru. Daichi valahogy macskává változtatta, így próbálok megoldást találni, hogy vissza változtassam. Addig is, én vigyázok rá
-Hokage-sama- mászott ki a kezemből Itaru és most nem a fejemre, hanem a vállamra mászott- azt szeretném kérdezni, hogy miért rakott át a nyolcas csapatba
-Tudod, mivel Keiék következő küldetéséhez kell még egy erős tag, így úgy gondoltuk, hogy berakunk oda ideiglenesen. Remélem, hogy ilyen alakban is teljesíteni fogjátok a küldetést. Viszont nekem siettem kell haza. Szervusztok
-Viszlát. Na akkor hova?
-Hozzátok. Remélem nem lesz komolyabb baj- harapott rá a fülemre, így egyből elhúztam a fejem
-Ezt meg miért?
-Éhes vagyok. Reggel óta nem adtál kaját
-De ne engem egyél már meg- sóhajtottam fel a fejemet fogva- Inkább menjünk Ramenezni, mielőtt megeszel