GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

huszonkettő; EPILÓGUS

nilla;

Lassan fél órája, hogy Kyrre és a többiek elmentek; ha negyed órán belül elindulok, normál tempóban vezetve, mikor odaérek, reményeim szerint már bent lesznek.

Egyszerűen képtelen vagyok órákat is itt ülni egyedül a tudattal, lehet, mégsem sikerül nekik.

Miután tetőtől talpig feketébe öltöztem, átsiettem a folyosó végén levő szobába, amire inkább illik a raktár kifejezés. A bent levő szekrényt feloldottam a néhány hete - nem éppen becsületes módon, de ez részletkérdés - megtudott kóddal; a felső polcokon pisztolyok sokasága sorakozott, én pedig tudtam, az összes megtöltött tárral.

Kiismertem Kyrre-t annyira, hogy tudjam, szinte berögződése, bármelyik pillanatban, bárhol készenlétben legyenek a fegyverek.

Egy Berettát a fekete övembe akasztottam, míg a biztonság kedvéért mégegyet a hátizsákomba dobtam.

Megigazítottam a kilazult copfomat, majd hosszasan kifújva a levegőt szólaltam meg:

- Hát akkor...gyerünk, Nilla - igyekeztem bíztatni magamat, aztán sietve elhagytam a szobát.

A földszinten a konyhapulton hagyott Porsche kulcsáért nyúltam, majd végső lépésként lekapcsoltam a villanyt az előszobában, és elhagytam a házat.

Annak köszönhetően, hogy egy októberi este volt (Norvégiában), a levegő eléggé lehűlt már, az ég pedig sötétszürke, valamint a kék szín keverékében pompázott. Egy felhő sem volt az égen, ehelyett a csillagok száma percről percre lett több.

Mielőtt elindultam volna, a biztonság kedvéért a telefonomon megnyitottam a GPS-t, úticélnak pedig természetesen a bankot jelöltem meg - az elmúlt hetekben rengeteget beszéltünk az útvonalról is, tehát nagyjából tudtam, de így biztonságosabb volt.

- Vágjunk bele - jelentettem ki egy bólintással nyugtázva szavaimat, majd elfordítottam a kulcsot, mire válaszul az autó motorja azonnal felbőgött.

kyrre;

- Hé, Főnök - zökkentett ki a gondolkodásból az autót vezető Sandro. Én vele jöttem, míg Julia, Alex, Drew és Justin a Roverünkkel, ami néhány méterrel haladt mögöttünk.

- Igen? - fordítottam felé a fejem.

- Nagyon látszik, hogy tiszta ideg vagy - kezdett bele, egy másodpercre felém pillantva. - Nyugodj le egy kicsit valahogy, mert így csak szarabb lesz.

- Annyira kibaszottul aggódom Nilla miatt - mondtam ki, ami már napok óta nyomasztott belülről, és idegesen sóhajtva a hajamba túrtam.

Hazudtam Neki, mikor azt mondtam, nem emlékszem, mit álmodtam.

Lassan két hete riadok fel éjszakánként ugyanabból az álomból. Csak annyit látok, hogy a bankban vagyunk, bent a széfnél. Hirtelen jelenik meg Nilla, aztán a következő pillanatban csak a sikoltását hallom, majd látom magam előtt, ahogy összeesik, erre pedig felébredek.

- Figyelj, nem hülye lány, és azt mondtad, megígérte - emlékeztetett Sandro. - Bízol benne, nem?

- Persze, hogy bízom - vágtam rá azonnal.

- Akkor meg? Ennyi. Nem lesz gáz - mondta Sandro.

- Nagyon remélem - döntöttem hátra a fejem az üléstámlának.

Biztos voltam benne, hogy Garritsen rájött a múltkor; Nilla nekem már jóval több, mint a sokadik lány, akivel ágyba bújhatok.

Ezért is féltem őt annyira.