Leonora

Beszerzés

-  De... - kezdte az okoskodást az öreg Mr. Hart. - az akkor sem lesz veszélytelen, és ha ebbe bebukik, fennség, akkor az egész hadművelet értelmét veszti.

- Nézze. Én nem mondtam, hogy veszélytelen lesz, viszont bebukni nem fogom, ugyanis ez nem lehet opció. Kérem, aki a jelenlegi állás szerint nem bízik bennem, az legyen szíves mondja el.

A terem néma maradt, egy légy zümmögését se lehetett hallani. Mr. Hart kelletlenül bólintott. Most már azért is elhatároztam, hogy sikerülni fog a "behozatal".

👑👑👑

Otthon elkezdtem a megérkezett papírok kibontását. Két útlevél, és két személyi érkezett lezárt borítékban. Alaposan ellenőriztem, hogy minden adat stimmel-e.

Virginia Armitage, és Philipp Armitage volt megadva névként. Az én születési nevem pedig Andrews-ként szerepelt, mint új adat. Állampolgárságunk már nem a sajátunk volt, hanem a nagyszüleim hazája. Így már simán mászkálhattunk legálisan álnéven.

👑👑👑

Ahogy az első májusi eső felfrisítette a fülledt levegőt, magamra tettem a parókám egy halvány lila kalapot, befátylaztam, és a bőröndömet megragadva, felszálltam a ház előtt várakozó kocsira. Az inas a vasútállomásig kísért. Ott egészen a váróig. Megvárta amíg megváltjuk a jegyeket, majd sok szerencsét kívánt. Megköszöntem, aztán kisétáltunk a harmadik peronra, hiszen onnan indult a vonat.

Pöfögve gördült be az állomásra a gőzmozodony, és a hozzá tartozó szerelvény. Phill kinyitotta a harmadik kocsi ajtaját, aztán felhúzott a lépcsőn. Megkerestük a fülkénk, ami egy takaros, zöld bársony bevonatú ülésekkel ellátott, nem dohányzó, másod osztályú darab volt. Philipp kihúzta az ajtót, aztán utánam be is csukta, sőt még a sötétítő függönyt is behúzta. Leültem menetiránnyal párhuzamosan, pedig igazság szerint lett volna Philipp mellett is hely. Néztem az ablak mellett elsuhanó tájat, szép volt, de idegen. Tudtam, a határig már csak egyszer állunk meg, hiszen ez egy expressz vonat volt. Behunytam a szemem, hogy átgondoljam minek kell történnie.

A megbeszéltek alapján, körülbelül huszan, és ha Linette nem halt meg valójában, hanem csak így próbált megszökni, akkor vele és a dadájával együtt találkozunk egy elhagyatott hotelben a belvárosban, amit omlásveszély miatt bezártak, pedig valójában csak csődbe mentek. A lényeg, hogy már egy árva lélek sincs ott, de nem őrzött, és a hátsó bejárón könnyen be lehet jutni. Aztán ott véglegesíteni kell az utazás feltételeit, majd ha azzal megvagyunk, akkor úgy kell kiszivárogni, ahogy beszivárogtunk, és másnap a pályaudvarra is úgy kell érkezni, a legfeltűnésmentesebben. És ha ez még nem lenne elég, akkor megpróbálni egy kocsiba foglalni mindannyiónknak. Két óriásit sóhajtottam, aztán kinyitottam a szemem. Belenéztem Phill nyugodt szemeibe, de ez nem segített, sőt mivel láttam rajta, hogy nyugodt, abban bíztam engem is meg tud nyugtatni.

- Félek - suttogtam.

- Tessék? - Kérdezte riadtan.

- Phill, félek - mondtam. Az erőm elhagyott, szinte nem is éreztem, hogy létezik-e.

- Nem kell - rázta meg a fejét, aztán felállt, és magához húzott. Szorosan átkarolt. Eleredtek a könnyeim. Phill leültetett maga mellé.

- Mi lesz, ha nem sikerül? - Kérdeztem.

- Sikerülni fog, ne aggódj.