43

5K 250 65
                                    

n e g y v e n h a r m a d i k f e j e z e t

Csak érted aggódtam

- Szerinted csak álmában fordult felé vagy kibékültek? - hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóból. suttogva. Szemeim még mindig csukva voltak.

- Istenem, Jesso, hagyd már őket! - adott Justinnak választ Madison. - Amúgy meg nálam volt este, szóval szerintem kibékültek valamikor hajnalban - tette azért hozzá, én pedig nem bírtam ki; kitört belőlem a röhögés, ott, a - látszólag - még mindig alvó Kyrre mellett.

- Látod, baszki, felkeltetted! - folytatta Madison.

- Nyugi, nem baj - ültem fel lassan és szórakozottan néztem rájuk. - Mennyi ideje vagytok itt? - kérdeztem megdörzsölve az egyik szememet.

- Jesso jött előbb, én le akartam küldeni, de baszd meg, olyan akaratos, mint egy kölyökkutya - vágta rá Madison, és természetesen a szóban forgó személy azonnal rákontrázott a legjobb barátnőm szavaira:

- Te mondod? Pff - forgatta a szemét Justin unottan. Madison szóra nyitotta a száját, de ő megelőzte: - Amúgy hogy tud ez még aludni így is? - biccentett Kyrre felé.

- Sehogy, már vagy tíz perce - szólalt meg dünnyögve mellettem a fiú, majd nagyot sóhajtva fúrta a fejét a párnájába, ezzel együtt pedig a derekamnál fogva engem is vissza lehúzott magához.

- Hé, Kyrre, ne már! - nevettem, de őszintén, kicsit zavarban is voltam Madisonék miatt.

- Oké, akkor mi szerintem megyünk. Jesso, indulj meg - tette Mads a kezeit hátulról Justin vállára, és kifelé kezdte tolni, de közben vigyorogva visszanézett rám, mire hitetlenül ingattam a fejem, elfojtva a mosolygásomat.

- Ha a tegnap este elmaradt közösülésre készültök, halkan! - hallottam a folyosóról Justin kiáltását.

- Hülye! - szóltam utána, de aztán a szám elé kaptam a kezem, tudva, hogy Kyrre mellett kiabálok. Láttam, hogy a fiú összeszorítja a szemeit.

- Bocsiiii - bújtam oda hozzá amolyan "hupszi" vigyorral, és egy puszit nyomtam a szája sarkába; Kyrre elfordította a fejét, így egy csókká alakítva azt. Elmosolyodtam, és hagytam, hogy felém hajoljon, karjaival két oldalamon megtámaszkodva. Ez nem tartott sokáig, ugyanis egyik keze lassan a pólóm alá csúszott. Érintése forró volt a bőrömön, amitől minden porcikámban a hideg rázott.

- Kyrre, ne már... a többiek... lent vannak - motyogtam a csókok között.

- Épp azért is lenne jó, ha nem jártatnád annyit a csinos kis szádat - vágta rá pimaszul mosolyogva, a következő pillanatban megéreztem kezét a lábaim közé csúszni, mire akarva-akaratlanul is feljebb emeltem a csípőm és egy nyögés hagyta el a számat. - Naaa, Baba, halkan. Csak nem azt akarod, hogy meghalljanak? - mormogta Kyrre a nyakamra hintett apró csókok közben.

- Menj a fenébe - nevettem hitetlenül, de aztán mégis ajkamba haraptam, és a fejemet enyhén oldalra hajtva adtam át magam gyengéd Kyrre csókjainak.

...

- Kyrre, én komolyan nem megyek le - közöltem idegesen, lehet, kissé túldramatizálva a helyzetet.

Miután..szóval, miután megtörtént az, aminek meg kellett történnie, még talán egy fél órát, ha lustultunk; én vettem rá magam először, hogy kikászálódjak az ágyból, mivel ha ez Kyrre-en múlna, szerintem még délután háromkor is ott feküdnénk.

BORN TO BE YOURS - kygo ✓Where stories live. Discover now