Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

46

-Itt jó lesz. Kei, leszálhatunk- szólt a sensei, így bólintottam és egyre kevesebb chakrát kezdtem áramoltatni a madárba, míg le nem szálltunk. Egy folyó volt mellettünk, így a kulacsomat kivéve, töltöttem fel vízzel. Mikor vissza mentem, már égett a tűz, a többiek pedig ették amiket elcsomagoltak. Leülve a tűzhőz, vettem ki én is az ételt amit anya csomagolt és lassan enni kezdtem.
-Kezdem az őrködést- állt fel Akio a földről és aktiválta a byakuganjait. Itachi-sensei csak bólintott egyet, így Akio felugorva a fákra, kezdte az őrködést
-Következő leszek én- nyújtotta fel Nova a kezét, miközben lerakta a takaróját. A táskámat lerakva a földre, vettem ki a takarómat és a fejemet a táskára hajtva, takaróztam be. A tüzet figyelve, láttam meg Itarut, aki csak ült a tűz előtt
-Tsk. Gyere ide, te macska- rám fordítva a fejét, emeltem fel a takarómat, így oda sietve hozzám, takartam be- aztán ha megint genjutsuval próbálkozol, megjárod- néztem rá szúrósan, így bólintott egyet, én pedig elaludtam

Egy apró szúrásra pattantak ki a szemeim. Egyből felültem, mikor valami húzta le a bal oldali arcom. Morcosan nyúltam oda és szedtem le onnan Itarut
-Nem kérnék több reggeli ébresztőt. És ne egyél meg- raktam le a földre, miközben megdörzsöltem a szemem
-Reggelizünk, aztán indulunk tovább
-Tudod, ha úgy is én fogok vezetni, akkor pihenten kéne felkelnem
-Apa szerint ma inkább futni fogunk, mert közel lehetünk a tengerhez. Szóval egyél- húzta közelebb a táskám, így kivettem belőle a maradék ennivalót és megettem. A takarómat össze hajtva, a táskámba raktam, amit a hátamra kaptam és elindultunk. Itaru a kis lábaival sokkal lassabb volt, így futás közben felkaptam és a vállamra kaptam
-A végén lemaradsz és akkor nem tudok vigyázni rád- mosolyogtam rá
-Jogos. Addig nyugodtan nézelődök- nézett oldalra, így bólintottam

-Nahát. Ez gyönyörű- ámultam el, amint a tengerhez értünk és megláttuk a kék vizet
-Pihenünk egy kicsit, aztán átkelünk a tengeren- mondta a tervet a sensei, így bólintottunk és leültünk pihenni a földön. Itaru leugorva a vállamról sétált oda a vízhez és leült oda. Vajon most mi járhat a fejében?
-Szervusz Kei- termett mögöttem egy ismerős chakra, miközben kezeivel átkarolt hátulról. Szemeim tányér nagyságúak lettek, ahogy felismertem a hangot és mozdítottam volna meg a kezem a kunaik felé, mikor hátra feszítette a kezem, így felszisszentem
-Kei!- indult volna meg Itaru felém, de megráztam a fejem. A többiek harci állást vettek fel, miközben még mindig szorította a kezem
-Mit akarsz már megint?- sziszegte felé Itaru
-Amit eddig is- állított fel, el nem engedve
-Tehát nem az a valami irányított. Ilyen a természeted- morogtam neki és teljes erőmből hátra döntöttem a fejem, amitől sikeresen elengedett. Elugorva tőle, siettem Itaru elé és rámarkoltam a katanája markolatára
-Nem volt tanácsos ide jönnöd- lépett előre a sensei egy kunaival a kezében. Daichi hirtelen kézjeleket kezdett formálni, mikor végzett, akkor valami felénk száguldott a vízből. Sikeresen elkapott és szorítani kezdett minket
-Gyere velem Kei és akkor mindenkit elengedek- enyhített a szorításomon és felém kezdett közeledni
-Ne menj Kei!- kiáltott rám Itaru, mielőtt oda ért elém Daichi és a kezét nyújtotta. A szorítás eltűnt rólam, így megfogtam a kezét
-Kei!- a derekamat átkarolva, kezdtünk elsétálni,mikor ökölbe szorítottam a kezem és a földbe ütöttem Daichit
-Bántottad a barátaimat. Ezért pedig meglakolsz- villantak fel a sharinganjaim és az öklömet megropogtatva, ütöttem bele jobban