BORN TO BE YOURS - kygo ✓

46

n e g y v e n h a t o d i k f e j e z e t

Már akkor is

Komolyan, még belegondolni is döbbentő, már lassan egy hónapja, hogy elkezdődött az újév. Ebből persze szinte semmit nem érzékeltem körülbelül tegnapelőttig, mivel akkor kerültem valamennyire nyugiba.

Az elmúlt hetekben nem is voltam végig itthon, Bergenben - négy napot Párizsban töltöttem, hogy a nyáron levő divathét (amin mint fotós veszek részt, természetesen) eseményeit és egyéb információkat a szervezőkkel egyeztessem. Emellett még pár sajtótájékoztatót, szponzoros megjelenést kellett rendeznem, és szinte kétnaponta kellett visszajeleznem pár embernak a már tavaly leszervezett, idei koncertes megjelenéseim miatt, hogy bocsi, mégsem tudok menni, mivel időközben Kyrre-ékhoz csapódtam.

Apropó, Kyrre.

Csodák csodájára minden oké köztünk, annak ellenére, hogy alig volt időnk kettesben. Ő és Valerie (akivel volt alkalmam egyszer találkozni) a stúdióba vonultak felvenni az új dalt, amiről továbbra sem tudtam meg semmit azon kívül, hogy Valentin-napon fog megjelenni. Próbálkoztam Mylesnál, Justinnál, de még a címet sem képesek megmondani, ami kezd kicsit kiakasztani és megrémiszteni.

Január huszonharmadika van, ami azt jelenti, ma megyünk Aspenbe - valamint azt is, hogy a csapat ismét együtt tölt el pár napot. Először úgy volt, hogy Madison nem tud jönni egy-két stúdiós tárgyalás miatt, de az időpontok áthelyezésével mindjárt változott a helyzet. Három napja utazott ide Bergenbe (valószínű, hogy Justin vette rá, velünk jöjjön, mivel amúgy Jerseyből sokkal egyszerűbben eljuthatott volna Aspenbe), aminek iszonyatosan örültem, ugyanis ismét ő volt az, akinek sikerült kizökkenteni a folyamatos e-mail írásokból.

...

Arra ébredtem, hogy valaki apró puszikat nyom a homlokomra. Arcomat cirógatta egy kéz, melynek érintés gyengéd és forró volt, mire lassan megemeltem pilláimat.

Fáradtan pislogtam fel Kyrre-ra, akivel ahogy összetalálkozott a tekintetem, halványan elmosolyodott.

- Baba, fel kellene kelni - suttogta. Szép lassan leesett, hogy bizony ma utazunk Aspenbe, ezt követően pedig az is eszembe jutott, hogy körülbelül hajnali három körül lehet.

- Hagyjál már, kora van - dünnyögtem. - Inkább csak... - Nem fejeztem be, hanem amennyire tudtam, közelebb bújtam Kyrre-hez, nagyot sóhajtva.

Hallottam, ahogy halkan felnevet. Egy újabb puszit nyomott a fejemre.

- Ilyen sem volt még, hogy nekem kellett könyörögnöm, kelj ki az ágyból - hallottam Kyrre hangját, de még mindig félálomban voltam, szóval nem nagyon tudott érdekelni. - Babaaa, ébresztő - folytatta a fiú, és a hajamat kezdte simogatni.

- Olyan szarul vagyok. Szinte semmit nem tudtam aludni, annyira fáj a hasam - nyöszörögtem még mindig csukott szemekkel.

- Addig örüljünk, amíg fáj, mert ha nincs semmi, akkor gondok vannak. Ha érted, mire gondolok - mondta Kyrre, de nekem kellett pár másodperc, mire leesett, mi a fenéről is beszél.

- Istenem, ne fárassz még jobban - kértem, már-már könyörgősré véve a stílust.

- Jól van na - puszilt meg ismét. - Nagyon rosszul érzed magad, hm?