BORN TO BE YOURS - kygo ✓

our birthday boy(s) ❤️

hi babies !! ♡
bocsánatot kérek attól, aki most részre számított, de eléggé zsúfolt hetem van/volt (nem tudom, ki mikor fogja ezt látni), így ismét sem időm sem erőm nincs írni, de ígérem, a hétvégére összehozok valamit. 💘
viszont, ezen egy ideje gondolkodtam, hogy megcsinálom, mint tavaly shawnnál is, azonban már most úgy érzem, ebből teljesen más fog lejönni - legalábbis nekem nem. szóval, akit érdekel, az olvassa végig.

all the love, Aida ♡

...

Tehát.

1991. szeptember 11., aka az univerzum egyik legszebb napja, mikor is ez a bolond norvég megszületett pontosan 28 éve.

Szerintem van már három éve is, hogy "ismerem" Kyrre-t és a zenéit, de őszintén, soha nem fordítottam rájuk nagy figyelmet. Értem ezt arra, hogy nagyrészt csak az ismertebb számait hallgattam, az egész albumokat nagyon ritkán nyitottam meg.

Aztán...nem is tudom miért, ez akkor változott meg igazán, mikor kiderült tavaly, hogy kik is lesznek a Sziget fellépői. Az ő neve pedig pontosan ott szerepelt azon a listán.

Elhatároztam, hogy ha már Shawn másfél óráját végigbőgöm örömömben, akkor Kyrre koncertjén valamennyire lehiggadt lélekkel, de jól fogom majd magam érezni, mármint, olyan értelemben, hogy nem kapok sírógörcsöt, hanem csak élvezni fogom minden egyes zenéjét. Ezért is történt az, hogy egy héten akár kétszer, vagy háromszor is végighallgattam egy-egy régebbi set-jét, az albumokat is - mindent.

És közben iszonyatosan megszerettem őket, egytől egyig. Tetszett, hogy nem az az EDM-zene, amitől a hajam is lerepül, hanem egyedi, totál nyugis, és komolyan, időnként hülyültem azzal is, hogy ennek az embernek a számai egyenlőek a lelkibékével.

Aztán most már egy mélyebb napomon tényleg támasz és segítség tud lenni egy-egy dala.

A koncert utáni egy hetet követően szinte csak a közös képeiket láttam az Instán, amitől teljesen odavoltam, de igazán az afteres videók verték ki totál a biztosítékot nálam.

Miután kezdtem nagyjából "felébredni" a koncert utáni hatásból, lassan, de kezdtem azt érezni, hogy a Shawn iránti, már-már néha túlzásos rajongásom gyengül.

Ez pedig eléggé megijesztett.

Talán azért, mert a több, mint négy évig tartó "loyal fangirl" énem annyira megszokta a helyzetet. Titkon szerintem mindig is féltem attól (és tudtam is), hogy ez egyszer elmúlik, és akkor mi lesz, de most, így belegondolva több, mint egy évvel később...egy kicsit gáznak is tartom magam, hogy ilyenen problémáztam. 😂🙈

Őszintén, emiatt eleinte utáltam is azt, hogy egyre inkább kezdett érdekelni Kyrre, próbáltam magamnak és másnak is azt bizonygatni, hogy én még mindig Shawnért vagyok oda, de valahogy mégis, nem volt olyan hét, hogy ne néztem volna vissza Kyrre és a többi bolond Snapchates videóit, az Instájukat, meg mindent.

Lassan, de sikerült elengednem a Shawn-korszakomat - ez persze nem azt jelenti, hogy most totálisan hidegen hagy ő és a zenéje. Csak...Nem tudtam és nem is akartam tovább azt elhitetni másokkal és magammal azt, ami amúgy egyre inkább a tizenhárom éves, és annál kisebb énemhez köthető.

Viszont...a Kyrre iránti "rajongásom" nem éppen olyan szintű, mint régen Shawnnal.

Persze, nem azt mondom, hogy nem fejelném meg huszonnyolcszor a falat tehetetlenségemben, mikor látom, hogy Kyrre mennyire elmondhatatlanul édes, mikor a fanjaival van. Kicsi túlzással, de bármit megcsinálnék, hogy találkozhassak vele, és elmondjam, mennyire hálás vagyok érte és a zenéjéért.