20.

4.1K 302 108
                                    

Az esőcseppek ritmusosan verték az ablakot, míg én az ágyamon ültem és videókat néztem a közösségi oldalakon. Fehér hajam laza kontyba volt fogva, míg testemet egy szürke melegítő és egy kapucnis pulcsi takarta. Szombat volt és nem tudtam, hogy mit kezdhetnék magammal, hiszen a nagymutató alig érte el a hetet, de én már fent kukorékoltam vagy másfél órája.

Az utóbbi pár napban az alvás fogalma teljesen eltűnt az életemből. Ha elszundítok pár percre, felriadok az elém táruló rémképek hatására. Folyton folyvást az jár a fejemben, hogy az emberek miként itélnének el amiatt, mert "viszonyt" folytatok egy pappal.

Úgy érzem, hogy valami kezd kialakulni a szívemben a zakkant pap iránt, amit egyszerűen utálok, de, amikor vele vagyok mindez eltűnik. Akkor csak ő a fontos és a pillangóként szárnyaló szívem, ami úgy virágzik a nugát szemek láttán, mint egy betontergeren feltörekvő virág. De félek, hogy én képtelen leszek legyőzni mindent és átfúrni magam a legkisebb akadályokon is.

- Te már fent vagy? - állt meg az ajtóban Hardin egy szál melegítőben.

- Ne nekem mutogasd a tested - takartam el a szemem egy pillanatra, aztán felsóhajtottam. - Nem tudok aludni, de ahogy látom te sem.

- Mindig ilyen korán kelek. Sőt néha nem is alszom. Jót tesz egy kis gondolkozás - tette hozzá bólogatva.

- Fura vagy te nekem, de nem kérdezek rá, mert tudom, hogy mit mondanál. Ehelyett mást kérdezek, oké? Csináltál kávét? - csillantak fel zöld szemeim egy hatalmas vigyorral. Hardin halkan elnevette magát és a konyha felé biccentett. - Amúgy...miért nem jársz el keresni valami csajszit? Jót tenne neked.

- Még élvezem azt, hogy itthon lehetek - vonta meg a vállát lazán.

- Dehát egész nap itt punnyadsz a házban. Lassan vége a nyárnak, mikor akarsz élni? Majd ha már a temetőbogarak ellepnek mindent?

- Jesszus, hagyjál azokkal a szarokkal. A börtönben is volt pár, minekután a szomszéd cellában megöltek valakit az idétlen őrök meg észre sem vették - forgatta a szemét. - Olyan büdös volt napokig, hogy azt hittem kiokádom a belem. Aztán, amikor megtalálták már ellepték a férgek, meg minden. Csodálatos látvány volt.

- De...hogy a picsába nem vettek észre egy hullát? Eldugták? Egy cellában? Azta! - pislogtam nagyokat a bátyám irányába, aki maga mellé emelt kézzel megrázta a fejét.

- Faszom se tudja. Na léptem zuhanyozni, szevasz! - lépett el az ajtótól, majd a folyosón jobbra fordulva elment. Terveim közt szerepelt, hogy visszadőlök, amikor bevillant, hogy ma van mise én pediglen még soha nem voltam ilyen...dolgon. Ígyhát felpattantam, felöltöztem, majd gyorsan megittam a reggeli kávé adagom és megvártam, míg Hardin végez a tusolással, ami majdnem egy órás hadművelet volt, amivel még engem is lekörözött. Megmostam az arcom és a fogam, aztán kifésültem a hajam, ami szokás szerint hullámos tincsekben omlott a hátamra. Mivel nem volt időm kivasalni, így csak kihúztam a szemem és kispiráloztam a szempillám, majd felvettem a cipőm és elindultam a templomba.

Amint odaértem megláttam pár vénlányt, ahogy a templom ajtaja előtt állva toporognak. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mennyire kicsípték magukat, mintha magával Jézussal lenne részük egy földöntúli élményben.

- Jónapot! - öltöttem magamra egy kedves mosolyt, amikor egy emberként fordultak felém. - Mizu? - vontam fel a szemöldököm. Vártam a válaszra, ami nem érkezett meg így elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg a kérdésemet sem értették.

- Kedves! Te takarítod a templomot, igaz? - totyogott mellém egy ősz néni, aki egyébként tök aranyos volt.

- Igen! - válaszoltam büszkén, ám hamar lehervadt a mosoly az arcomról.

In the churchWhere stories live. Discover now