My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 8 👻

A következő napokban Mrs Flores folyamatosan azzal piszkált minket, hogy siessünk a szöveg tanulással, mert Mrs Thomas áttette az előadás időpontját és így valamivel hamarabb kellesz betanulni az egészet.
Mivel nem a teljes osztály adja elő, hiszen négy osztályt kellett belevonni ebbe az egészbe, ezért azt találták ki, hogy a többieknek kötelező elolvasni mégegyszer a könyvet. Bár igazságtalannak tartom, hogy nekünk meg kell tanulni, a másik felének meg csak elolvasni, de nem baj..

- Mizu, Júlia? - Corbyn szambázott mellem, ezzel teljesen megzavarva a csak addig tartó nyugalmamat.

- Hagyjál már - forgattam meg a szememet, mivel pont nem voltam elég kipihent a hülyeségihez.

- Miért nem akarsz velem beszélni? - Azok a kiskutya szemek.. Amikor látta, hogy igazán érdekel folytatta.
- Eljönnél ma a próbánkra? Tudom, hogy nem igazán jön be a zenénk, de akkor legalább gyere el és hallgass meg minket - mosolygott kedvesen, mintha akkora ajánlatot tett volna.

- Olyan kíváncsi lennék, hogy hány lánynál kezdted azzal, hogy gyere el a próbánkra, aztán véletlenül levetted a szüzességét útközben - forgattam meg ismét a szememet.

- Most miért vagy ilyen? - Körülbelül úgy nézett ki, mint egy óvodás kislány, aki nem kapott csokit.

- Milyen szomorú.. Annyi miért, de egyikre sem kapsz választ - vontam meg a vállamat nevetve, aztán leültem a helyemre.

Hirtelen Mrs Flores tipegett be az ajtón, és közölte, hogy már azonnal, de most rögtön iparkodjunk az előadó terembe, mert próbálni kell.

- Néha komolyan annyira nem értem ezt a nőt - rázta a fejét sóhajtva a mellettem sétáló fiú, mire a tanárnő egy mérges pillantást küldött felé

●Corbyn szemszöge●

Emma a szokásához hűen eszméletlenül festett.. Hosszú, barna haja akkor is szoros lófarokban pihent, hatalmas barna szemei pedig csupa szelídséget sugároztak, de ugyanakkor látszott bennük a megannyi szenvedés a sok rejtély, amit az ember egyáltalán nem is sejt addig, míg meg nem kezdi ismerni őt. Fekete nadrágja tökéletesen simult formás kis fenekére, míg felül egy körülbelül két számmal nagyobb pulóver takarta a testét. Szemüvegén keresztül is látszott, hogy zavarban van. Mondjuk nem tudom miért, mert én személy szerint imádtam a próbákat.

Igazából tényleg nem tudtam mi van Mrs Flores-szel. Úgy kezelt minket, mint a kicsi kis ovisokat. Mondjuk nem mintha nem lett volna kedvemre, hogy nem azt a nyomorult angolt tömi a fejünkbe, de hát akkor is na. Most azért, mert Mrs Thomas három héttel előrébb hozta az előadás időpontját még nem azt jelenti, hogy minden nap el kell próbálnunk háromszor azt az idióta párbeszédet. (Kétségtelenül a csókjelent a kedvencem)

Amikor megtudtam, hogy Emma és én alakítjuk a szerelmes párt kicsit megijedtem. Hiszen ahogy eddig sikerült megismertem Emmát nem éppen az a fajta lány, aki olyan hűdelelkesen beállna mellém bármit is csinálni. Példa erre a töri beadandó, aminek a megírásakor végig csak mondta és mondta a magáét. Vagy amikor "barátok" lettünk, és haza vittem akkor is egész úton mondta, hogy hát ő mennyire nem akarta ezt és csak azért ment bele, mert egy idióta vagyok.. Jaj persze..
Csak az a rossz, hogy Emmán kívül mindenki szívesen töltené velem az idejét, de én mégis valahogy mindig vele akarok lenni.
Meguntam, hogy minden lányt megkapok és szerintem az a tény, hogy Emma a háta közepére se kíván az az, ami megfogott benne. De természetesen az is hozzájárult ehhez az egészhez, hogy gyönyörű az a lány.

- Ide figyeljél már - térített észhez gondolataim forrása, Emma.

- Itt vagyok - pislogtam nagyokat, hogy vissza térjek a valóságba.