A mosolyom az álarcom《Yang Jeongin》✔

•01•

Reggel van, s én itt fekszek az ágyamban, mint mindig. A szobámat sötétség lepi el, mert el van húzva a függöny. Szóval most egyedül vagyok, a sötét szobámban, a gondolataimmal. Már megszoktam. Ahj annyira utálom az életemet néha. Eddig, csak azért nem lettem öngyilkos, mert megígértem, egy számomra fontos embernek, hogy soha, de soha nem adom fel. Vannak álmaim, amit meg akarok valósítani.
Gondolat menetemből a telefonom értesítő hangja zökkentet ki. Miánt megpillantottam a kijelzőmet, láttam, hogy a legjobb barátom, Seungmin írt.

Privát

Seungmin
Hali
Nem jöttél suliba😭

Jeongin
Igen tudom.
Bocsi

Seungmin
Nembaj
Miért nem jöttél?

Jeongin
Beteg vagyok

Seungmin
Akkor jobbulást ❤
Elvigyem neked délután a leckét?

Jeongin
Köszi 😊❤
Nem kell köszi, nagyon beteg vagyok, nem akarom, hogy elkapd tőlem ❤

Seungmin
Ó én annak csak örülnék
Legalább addig sem kell suliba mennem😂
Na de megértelek
Viszont most megyek, mert vége a szünetnek
Szia I.N😊❤

Jeongin
Szia Min😊❤

Szörnyű egy személy vagyok, még annak is hazudok aki szeret engem. Bocsi Min, de nem akarlak elveszíteni, olyan vagy, mint a testvérem. Viszont ha ezt elmondom, félek, hogy mit szólsz... Ugyan mit szólnál? Nem akarok egy ilyen gyenge mihaszna gyerekkel barátkozni? Vagy tényleg mi? Nem hinném, hogy befogadnál engem ha megtudnád a titkomat, és akkor lőttek a barátságunknak, ja meg persze a másik hét barátommal is. Én nem akarom, hogy elveszítsem őket vagy, hogy valami bajuk legyen. Vigyázni akarok rájuk, ezért nem mondom el nekik. Vajon meddig titkolhatom?