BORN TO BE YOURS - kygo ✓

53

ö t v e n h a r m a d i k f e j e z e t

Szörnyű barátnő

Már több, mint egy hét telt el Mads szülinapja óta, mi Kyrre-vel pedig vasárnap értünk haza. Mint ahogy azt már említettem, Sandro sem jött vissza velünk az útbaeső Stockholmba, mivel az elkövetkezendő pár hétben az Államokban lesznek fellépései, amikre Myles fogja őt kísérni. Justin pedig biztos, hogy valahogy mindig be fog keveredni Madison stúdózására is - mondjuk nem is hiszem azt sem, hogy Madst ez zavarni fogja.

Tényleg, annyira örülök neki, hogy végre együtt vannak. Hiába, hogy Justint csak szeptember vége óta ismerem, ő a neki szimpatikus emberekkel azonnal nyitott, közvetlen, ezért ki merem jelenteni, simán megismertem őt már annyira, mint a legjobb barátnőmet az elmúlt két évben. Justinon ugyanúgy látszott, mennyire szeretne már valakit, aki teljes szívéből szereti őt és nem a hírnévre megy - ő lett Madison, és azt hiszem, ez valóban nem alakulhatott volna jobban.

...

Reggel mikor felébredtem és megfordultam, kissé meglepetten vettem észre, hogy Kyrre nincs mellettem. Tisztán láttam magam előtt, ahogy a repülőn halál komolyan közli velem, ő aztán tizenegynél előbb fel nem kell ezen a héten, mert végre itthon lehet és itt tud csak normálisan aludni - ennek ellenére még kilenc óra sem volt.

Mivel, umm, hogy is mondjam...az alvás az éjszaka elég hiányos öltözetben jött össze, magamra kaptam Kyrre földön heverő szürke pólóját, majd kifelé indulva a totálisan összekócolódott hajamat is összefogtam egy laza copfba.

Leérve az emeletről a nappaliban azonnal megpillantottam Kyrre-t, de nekem háttal volt, így nem vett észre. Előtte a konyhapulton ott volt a szokásos reggeli kávéja, és közelebb haladva láttam, hogy valakivel írogat, erről árulkodtak a csendes házban most hangzavarnak ható billentyűhangok is a telefonján. Nem tudom, szerintem egyáltalán nem érzékelte azt, hogy odasétálok mögé - egészen addig, amíg át nem öleltem így a derekát, és lábujjhegyre állva a vállára hajtottam a fejem, ugyanis éreztem, hogy egy pillanatra megremeg.

- Nem úgy volt, hogy egész héten Csipkerózsika módjára lustálkodsz? - szekáltam azonnal, mire Kyrre halkan felnevetett, letette a pultra a telefonját, megfordult, és jégkék szemei végre összetalálkoztak az enyémekkel.

- De, csak valaki olyan hangosan horkolt mellettem, hogy kénytelen voltam megszakítani a szépítőalvásomat. Most mondd meg, hát nem kiakasztó? - kérdezte Kyrre felháborodottságot tettetve, de közben láttam, hogy nagyon nevetve.

- Te hülye, nem is horkolok! - csaptam a vállára tátott szájjal, mire a fiú csak röhögve, óvatosan a kezemért nyúlt, hogy a tenyerébe zárja ujjaimat. - Hallanád magad részegen -tettem hozzá dünnyögve, csak azért is rákontrázva.

- Babaaa, csak hülyülök - ingatta a fejét halványan mosolyogva, majd egy egyszerű mozdulattal közelebb vont magához.

- Tudom, de nem éppen vagyok most hülyülős kedvemben - vágtam rá valamivel halkabban, mire Kyrre azonnal elkomolyodott, és egyik kezét az arcomra simítva nézett rám.

- Mi a baj? - aggodalmaskodott.

- Semmi olyan, csak fáj egy kicsit a fejem. Gondolom a hülye időváltozás vagy ilyesmi - feleltem, és egy pillanatra lehunyva a szemem a hajamba túrtam.

- Huh, most megfordult a fejemben, hogy éjjel gáz volt és ma kellene megjönnie - mondta Kyrre megkönnyebbülten.

- Kyyyyyyre - vágtam fájdalmas arcot nyöszörögve, emlékeztetve, mit is mondtam az előbb.