BORN TO BE YOURS - kygo ✓

54

ö t v e n n e g y e d i k f e j e z e t

Nem érdemellek meg

- Kyrre! Hol van a sötétkék bőröndöm? - kiabáltam a hálószobából, ahol két perccel ezelőtt még ott volt az említett tárgy.

- Jenny vitte le az előbb! - jött a válasz a folyosóról, mire kifelé indultam, így hamarosan megláthattam Kyrre-t is, aki épp a gardróbszoba ajtaját csukta be, majd ahogy megfordult, észrevéve engem tette hozzá: - Valamiért neked előbb hajlandó segíteni, mint nekem - tette hozzá dünnyögve, mire csak elnevettem magam, és vigyorogva sétáltam volna el mellette, ha a fiú nem ragad meg a karomnál fogva, hogy óvatosan visszahúzzon magához.

- Jaj, ezt ne mo...mi a baj? - kérdeztem meg inkább, ahogy jégkék szemeiben azonnal megláttam, valami eléggé nyomasztja. - Hé, Kyrre - folytattam lágy hangon, majd egyik kezemet az arcára simítottam, mire egy halk sóhaj szökött ki ajkai közül, és végre megszólalt:

- Biztosan szeretnéd te ezt? - kérdezte azt, amire a legkevésbé számítottam. Eltátott szájjal, elkerekedett szemekkel néztem rá, és akármennyire is akartam valamit mondani, egyszerűen annyira kiakadtam, hogy nem találtam a szavakat.

- Ezt...most komolyan kérded? - nyögtem ki nagynehezen.

- Jó, rendben, csak...nem tudom, az elmúlt napokban annyira fura meg csendes voltál.. - kezdett bele, de én a szavába vágtam.

- Kyrre, akkora bolond vagy, már hogy a francba ne akarnám? - kérdeztem hitetlenül felnevetve, és karjaimat a nyaka köré fonva folytattam tovább, arcomon egy halvány mosollyal. - Oké, elismerem, tényleg olyan semmilyen voltam az elmúlt napokban, de csak azért, mert kaptam egy tucat fotózásos felkérést esküvőktől elkezdve a babaváró bulikig, pont akkor, mielőtt végre tényleg kikapcsolhatnék meg csak veled lehetnék egy kicsit. Tehát ez zavar, mert ismerem magam annyira, hogy tuti ezen kattogok majd egy darabig ha eszembe jut - mondtam amolyan Ez van stílusban, lazán vállat vonva. - És amúgy is...nekem kellene szarul éreznem magam, amiért idő előtt lebuktattalak - tettem hozzá.

- Kellene? - ismételte meg szórakozott mosollyal, a szeménél pedig összefutottak a nevetőráncai.

- Hát...te mondtad, ugyanúgy te árultad el, csak kicsit előbb meg más helyzetben.... - vigyorogtam zavartan.

- Te nő... - forgatta a szemeit Kyrre hitetlenül mosolyogva, a már-már unalomig ismételt két szót, de nem érdekelt.

Mindig tetszik, ha így hív.

- Na, de visszatérve...

- Visszatérve...ne haragudj, hogy ezt feltételeztem, csak...tényleg nagyon úgy tűnt - szakított félbe, majd miközben jégkék íriszeit az enyémekbe mélyesztette, és a derekamat átölelve vont közelebb magához.

- Nem baj. De... Ezért az agyadra fogok menni - vigyorogtam ismét.

- Na, azt majd meglátjuk - vágta rá kapásból. Komolynak akart tűnni, de láttam, hogy elfojtja a mosolygását, ami amúgy azonnal meg is jelent az arcán, ahogy közelebb hajoltam hozzá.

A szánk már majdnem összeért, mikor...

- Gyertek már, majd Monte Carloban annyit szeretgethetitek egymást, hogy meg is unjátok a másikat, de nekem ezután még dolgom van, nem érek rá! - hallottam meg lentről Kyrre nővérének kiabálását.