Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

58

-Úgy unatkozom- néztem a plafont, miközben a homlokomra volt téve a vizes ruha. Egy hete, hogy vissza tértünk a küldetésből. Egy hete hozott el Itaru és egy hete nem engednek ki a nyomorult kórházból a sebem miatt. Pedig már rég meggyógyultam és persze hogy be kell lázasodnom. Amióta itt vagyok, mindenki meglátogatott, egyedül Itaru nem. Ahogy behozott, többet nem is jött be az az idióta, amiért kapni fog tőlem, ha meglátom. Ha jól tudom, akkor csapattársak vagyunk, szóval illene meglátogatnia. De... Miért gondolok állandóan rá..? Talán mert a legjobb barátom..? Vagy... Lehet, hogy több..? Nem! Az tuti nem! Itaruval gyerekkori legjobb barátok vagyunk! Nekem ő nem lehet több ennél! De mégis.... Amióta megmentett és sírva kiabáltam rá, azóta mindig vörös lesz a fejem ha eszembe jutt... És a genjutsu alatt lévő csók is..... Ráébresztett arra, amire három éve...
-Min álmodozól csipkerózsika- ült le mellém a székre Nova és Akio, így feltornáztam magam és felültem. Az ülés szerencsére már egész jól megy, csak sokáig nem tudok ülni, mert szúrni kezd a seb
-Csak unatkozom itt egyedül- szedtem le a fejemről a rongyot, amit Akio fejére dobtam
-Szevasztook!- csapódott ki az ajtó, így mindannyian oda kaptuk a fejünk
-Ki más lehetne- forgatta a szemét Akio, így az emberi formába lévő démon, ráütött a fejére. Demiyah, félig sárkány, félig macska. Akuma és Loly-sanban elő macska démon lánya. Őszintén, el sem hittem volna, hogy nekik ketten van lányuk, de mikor Akuma és Neko, emberi formában voltak előttem, leestem az ágyról, annyira megijedtem tőlük. Lila haj, lila fülek, fehér szem. Egy sárkány és egy macska farka volt, amikkel előszeretettel ütögetett minket. Mellette Loly-san testvérének, Kiyoko-channak és Sasori mesternek a lánya, Hana. Vörös haj amelynek a vége narancssárga. Félig fekete, félig barna szem. A lány akibe Akio fülig bele van zúgva. Viszont a harmadik személy hiányától, eléggé elszomorodtam, mivel megint nem volt itt
-Jó látni titeket- mosolyogtam rájuk, így Demiyah felugrott az ágyamra és elém ült le. A Shimura lány megkerülve az ágyat, vette el a másik ágytól a széket és leült mellém. Demiyah közel hajolva hozzám, tette keresztbe a karjait és morcosan nézett rám- m-mi az?
-Miért nem szöksz el hozzá?
-Kihez?
-A kis Uchihához
-Minek? Amúgy is, lázas vagyok, nem hagyhatom el a kórházat. És ha nem tűnt volt fel- húztam fel a pólómat, ami alól a friss kötések voltak láthatóak- még mindig sérült vagyok. Ülni is alig bírok- dőltem hátra és a párnát a falnak támasztva, dőltem neki- amúgy is. Megtisztelne azzal, ha ő jönne be. Mióta behozott, nem is jött- fújtam fel az arcom és keresztbe fontam a karjaimat. Hirtelen Demiyah hátracsapta a füleit és az ablak felé sietve, nézett ki
-Mit látsz?
-Egy idiótát akin egy kiscsaj csüng
-Mi? Hana, a chakrafonalaiddal fel tudsz emelni és oda vinni az ablakhoz?- csak bólintott és felemelve a kezét, éreztem meg, ahogy a chakrafonalai rám tapadnak. Felelmelve az ágyból, rakott le az ablak elé, így azon kinézve, láttam meg Itarut és egy szőke hajú lányt, aki rajta lógott
-Itaru és az Uchiha adottságai- nevetett fel mellettem Demiyah. A kezem akaratlanul össze szorult, ahogy a lányra néztem- uuh, Kei féltékeny~
-Mi?- néztem furán rá és az ökölbe szorította kezemet figyeltem. Miért lettem ideges, ahogy azt a lányt láttom mellette?
-Úgy néztél a kiscsajra, mint aki szemmel tud ölni
-Ez nem igaz. Egy cseppet sem érdekel milyen lányok másznak rá Itarura. A legjobb barátom
-Mindenből jó vagy, de a szerelemhez nem értesz- mondta unottan Akio, így felé fordultam- nem veszed észre, hogy mennyire szeret és te is őt? Féltékenyek vagytok, ha más lány vagy fiú van melletettek. Ha külön vagytok, akkor mindketten olyan magányosak vagytok. Ha pedig egymás mellett vagytok, akkor elpirultok
-Ő akkor is csak a gyerekkori barátom- sóhajtottam fel- 3 éve már szerelmet vallott, de én megmondtam neki, hogy nem több mint a gyerekkori barátom
-Mégis mikor mondta ezt?- csattant fel Nova
-Aznap este, mielőtt elment volna 3 évre. Köszönöm Hana, de most már tudok menni a saját lábamon- mosolyogtam rá, így leszedte rólam a fonalait. A térdeim majdnem össze csuklottak, így gyorsan az ablakpárkányba kaptam és megtartottam magam. Fejemet az ablaknak támasztva, néztem ahogy Itaru beletörődve, ölelte magához a lányt, aki ettől nagyon boldog volt- jól tudjátok, mennyit szenvedtem, mikor újabb és újabb kapcsolatokba kezdtem. Nem akarok egy újabb csalódást és elveszíteni a legjobb barátom, aki mindig mellettem van, ha bajom van- folyt le egy kövér könnycsepp a szememből, mikor a nyaklánca felvillant. Kezembe vettem a sajátomat, ami halványan világított. A fejem elkezdett lüktetni, így oda kapva a kezem, szorítottam a homlokomra
-Itaru nem csinál ilyet. Gyerekkorod óta ismered, neked kell a legjobban tudnod, milyen kedves fiú- fogta meg a vállam Demiyah, így felé kapva a fejem, borzolta össze a hajam- menj és tüntesd el a kiscsajt tőle, had legyen boldog- bólintva egyet, töröltem meg a szemem és az ágyba kapaszkodva, kezdtem ellépkedni az ajtó felé. A látásom egy másodperc alatt elhomályosodott, a hangok pedig eltompultak. Térdre rogyva, estem hasra, miközben a fejem egyre jobban lüktetett. Ki kell jutnom Itaruhoz.... Próbáltam elkúszni az ajtóhoz, mikor a látásom teljesen elhomályosult és a fejem a padlóra hanyatlott