BORN TO BE YOURS - kygo ✓

61

h a t v a n e g y e d i k f e j e z e t

Miattunk

Múlt este tíz után értünk haza, és ahogy beléptem a házba, ami egyenlő volt a néhány napos újbóli nyugival, valami iszonyat nagy fáradtság uralkodott el rajtam, és annyira tudtam megerőltetni magamat, hogy lepakoltam, átöltöztem, és ezek után egyszerűen lefeküdtem, és szinte azonnal elnyomott az álom - Kyrre sem volt másképp.

A jetlag eléggé bennem maradt még néhány napra, tehát, tegnap hiába terveztem el, hogy a babaváróra kipihenem magam, hajnali öttől fogva szinte csak forgolódtam, és talán fél órát sikerült csak aludnom.

Fél nyolc múlt néhány perccel, mikor ezt meguntam, és a lehető leghalkabban keltem fel, ugyanis Kyrre továbbra is mélyen aludt, amiért iszonyatosan tudtam irigyelni jelen esetben, de tudom, őt is mennyire kiidegelte az elmúlt két nap, szóval ha már nekem nem megy, legalább ő pihenje ki magát.

Mivel tegnap este nem zuhanyoztam, az első utam a fürdőbe vezetett, ahol pillanatokon belül már a zuhany alatt álltam, remélve, hogy ez magamhoz térít.

Bő húsz perccel később a törülközőmet magam köré csavarva szálltam ki a kabinból, vizes tincseim pedig a hátamra omlottak. Fogat mostam, bekentem az arcomat, majd a gardróbból előszedtem egy szürke, oversized pulcsimat meg egy pamutshortot, és miután felöltöztem a konyhába vettem az irányt.

Hamarosan az egyik bárszékre ültem le a bögre kávém társaságában, majd ránéztem a közösségikre, de sokáig nem tartott, ugyanis Madsékről semmi jel nem volt, tekintve, hogy New Yorkban olyan hajnali kettő körül lehet.

Már azon voltam, hogy felkelek, mikor lépésekre lettem figyelmes, majd a lépcső felé kapva a tekintetemet megláttam Kyrre-t, ahogy kócosan, a szemét dörzsölve jön lefelé. Egy sima fehér póló meg egy szürke joggernadrág volt rajta, és igazságtalannak tartottam, hogy még így is jól néz ki.

Sőt.

- Szia - mosolyogtam.

- Szia - viszonozta, majd ahogy odaért hozzám átölelte a derekamat, én pedig kuncogva hagytam, hogy a nyakamba pusziljon, majd annyira, hogy rám tudjon nézni elhúzódott tőlem, és jégkék íriszeit az enyémekbe mélyesztette. - Mióta vagy fent? - kérdezte Kyrre, miközben egy vizes tincset a fülem mögé tűrt.

- Talán egy órája. Nem tudtam aludni, ebből adódóan meg folyamatosan kattogtam minden szarságon, és... - akadtam meg. Végül aztán csak egy "Ez van" mosollyal vontam vállat, mire Kyrre két keze közé véve az arcomat adott egy puszit a homlokomra, én pedig lehunytam a szemem.

Kyrre a pulthoz ment, hogy ő is megcsinálja a szokásos reggeli kávéját. Épp kérdezni akartam, hogy mi a helyzet a Higher Loveval, mikor eszembe jutott valami, amitől a szemeim vagy az ötszörösükre kerekedtek és azt hiszem, ilyen szerencsétlennek mostanában nem éreztem magam.

- A rohadt életbe! - kaptam a fejemhez, és nyöszörögve dörzsöltem meg a halántékomat.

- Mi az? - fordult vissza hozzám Kyrre.

- Nem vettem semmi ajándékot a babaváróra - mondtam még mindig a fejemet fogva. - Ahj - sóhajtottam, miközben nyugtáztam magamban, hogy a nyugis délelőttömnek úgy lőttek, ahogy van.

- Elmész fotózni, az nem elég? - vágta rá kapásból Kyrre, de természetesen tudtam, hogy csak hülyül, így halkan elnevettem magam.

- Áh, a végén meg azt hiszik, hogy ennyire nagyon elkényelmesedtem melletted - válaszoltam mosolyogva forgatva a szemem, majd lepattanva a székről odamentem Kyrre-hez, és hátulról átöleltem.