Only you

7.rész

Éjjel többször is felébredtem, annyira izgatott voltam a másnapi találkozó miatt Ryannel.
"Ez most vajon randi lesz? Vajon tényleg tetszem neki? Vagy csak szórakozik velem?" Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, hosszan ébren tartva engem.
Mondanom sem kell másnap hullafáradtan ébredtem és egy mosogatórongy ábrázatú lány nézett rám vissza a tükörből.
"Nagyszerű
Rendbe tettem magam, reggeliztem, felöltöztem és iskolába indultam.
Alexis várt a kapuban.
- Szia!- integetett és kiáltott már messziről nekem
Kissé haragudtam rá amiatt, hogy előző nap képes volt otthagyni egyedül Ryannel.
- Szia.- köszöntem neki közömbösséget tettetve
- Figyi, bocsesz, hogy leléptem tegnap!- fogta meg a kezem- Sajnálom, de a buliban tudod összejöttem egy sráccal, Liammel. És tegnap random randink volt, akkor szólt és nem hagyhattam ki.- nézett rám esdeklően- Annyira fullos pasi..- suttogta izgattottan
- Oké.- mormogtam
- Tényleg bocsi! Időben hazértél?- kérzdete a tekintetemet keresve
- Ja. Ryan hazavitt.
Lex szeme kipattant és valami fura sikítást eresztett ki.
- Nem mondod komolyan?!- ragadta meg a karom- Úristen, lemegyek hídba!- pörgött be- Mondtan én hogy bukik rád.
- Nem bukik.- tagadtam- Csak hazavitt... ma pedig értem jön és elvisz valahová. Azt mondta akar mutatni valamit.
Lex hatalmasat visított és ölelgetni kezdett.
- Barátnőm!- szorongatott- Hát ez annyira csodálatos! Még hogy nem bukik rád! A nagy frászt! Ha egy pasi ilyeneket tesz az azt jelenti, hogy elég rendesen bejössz neki.
Elpirultam és a gyomromban pillangók verdestek hevesen.
Közelebb hajoltam Lexhez:
- Azt mondta, hogy nagyon is kedvel engem. - suttogtam miközben nem tudtam visszatartani az előbújó mosolyomat
- Nagyon örülök Gracie!- ölelt meg ismét
- Ja és képzeld, elvileg nem történt közte meg aközött a csaj között semmi a buli után. Valami haverjának a barátja a nő.
- Ez szuper hír! Ő mondta? Mármint ő hozta fel a témát?- kérdezte miközben a suli épülete felé sétáltunk
- Igen. Bocsánatot kért tőlem a buliban történtek miatt.-meséltem
- Helyes.- bólintott Lex- Izgulsz, mi? A délután miatt.- vonogatta a szemöldökét
- Nagyon.- vettem halkabbra a hangom
- Csinos vagy egyébként.- kacsintott rám
- Köszi.- pedig csak egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, egy bézs póló és egy kabát. Semmi extra, de azért igyekeztem a szebb ruháimat kiválasztani.

Az órák olyan gyorsan teltek, hogy mire észbekaptam, már az ebédlőben ültem Lex mellett. Egyre jobban izgultam.
- Vajon mit akarhat mutatni?- suttogtam , hogy csak Lex hallhassa
- A farkát.- felelte nyugodtan, majd amikor a sokkolt arcomat meglátta, kitört belőle a nevetés- Látnod kellene magad!- kuncogott halkabban- Vicceltem.- bökött oldalba- Szerintem valami olyat fog mutatni, ami neki valamiért fontos. Tudod az ilyen művészlelkek egész máshogy szemlélik a világot meg az életet.- magyarázta- Tuti valami számára jelentős dologról lehet szó.
Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Nem mintha nem érdekelt volna Ryan úgy, sőt! De ez akkor is korai lenne...

Nagy nehezen magamba lapátoltam az ebédemet és szinte tűkön ülve szenvedtem végig a hátralévő 3 órát.

15:56-kor reszkető térdekkel sétáltam ki a suliból, miután Lextől elköszöntem.
A kapuba érve lassan körbenéztem és azonnal kiszúrtam Ryant, aki szaggatott farmerben, tornacipőben, fekete pólóban és napszemüveggel a fején, cigizett a kocsijának dőlve.
Soha életemben nem találkoztam olyan szívdöglesztően helyes pasival, mint Ő.
A pillangók azonnal élénk mocorgásba kezdtek, a torkom kiszáradt és máris éreztem, hogy elpirulok. A gondolat, hogy ez a helyes pasi rám várt, nagyon boldoggá tett.
Lassan felé sétáltam és szégyenlősen integettem
- Szia!- köszöntem erőtlenül
- Szia.- mosolyodott el kedvesen
Erre persze még jobban elvörösödtem
- Mehetünk?- kérdezte miközben levette a vállamról a táskám és a hátsóülésre tette
- Öhm... köszi, persze.- mosolyogtam rá
Az autó másik oldalára sétáltam és beültem Ryan mellé.
- Milyen napod volt?- kérdezte miközben elindultunk
- Jó.- feleltem kiszáradt ajkakkal. Nagyon izgultam.
- Figyelj, eressz le! Nem megerőszakolni viszlek.- nevetett vidáman
- Oké, én csak...nem tudom, hogy hogyan viselkedjek. - böktem ki végül
- Ahogyan alapból. Figyelj, add önmagadat, eressz le. Nincs semmi barom szabály meg ilyen faszságok, amihez tartani kellene magad. Engedd el magad és élvezd a pillanatot!- mondta, majd elvigyorodott
- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy milyen karótnyeltnek neveltek a szüleid, én rád vagyok kíváncsi. Arra az édes csajra, aki a buliban voltál.
- Ittas voltam!- vágtam vissza puffogva
- Az pedig felfedte a valódi énedet, na és az a Grace nagyon is tetszett.- mondta halkan
Belesüppedtem az ülésbe és csendben emésztgettem az imént elhangzottakat.
Ekkor sms hang törte meg a kocsiban uralkodó csendet.
Ryan rápillantott a mobiljára:
- A francba!- kiáltott fel és visszadobta a telefonját ahol addig volt
- Mi a baj?
- Muszáj beugranom a szalonba. 10 perc az egész. Nem baj?
- Nekem nem.- vontam vállat. A szakkörömről úgyis lógtam, úgyhogy nem számított, mert nem siettem sehova.

Kiszálltunk az autóból és kinyitotta előttem a szalon ajtaját. Miután mögöttem belépett, megszólalt
- Cső Tim!
- Hali!- biccentett vidáman neki vissza- Szia!- vett észre engem és sokat sejtően elvigyorodott
- Hello! -mosolyogtam rá
- Grace, el kell intéznünk Timmel néhány rendelés leadását, addig menj be és ülj le nyugodtan. Igyekszem.- nézett rám Ryan
- Rendben.- bólintottam és bementem a már ismerős szobába.
Fertőtlenítő, papír és parfüm illat lengte be a szobát. Ryan parfümje volt, emlékszem , hogy a kocsiban is olyan illat volt, és imádtam azt az illatot!
Körbesétáltam a szobában és feltűnk, hogy néhány új festmény került ki a falra. Nagyon tetszettek.
Leültem egy székre az egyik aztalhoz. Az a bizonyos vázlatfüzet még mindig ott volt, és a korábban megpillantott rajzok lapjai is kilógtak a füzetből.
Nem bírtam a kíváncsiságommal és kinyitottam. Gyönyörű japán motívumok, madarak, és egyéb különleges tárgyak, állatok rajzai tárultak a szemeim elé. Megbűvölten lapozgattam a füzetet, de egy rajz láttán földbegyökerezett a lábam. Először alig ismertem fel, de amikor tudatosult bennem elakadt a lélegzetem: én szerepeltem a lapon, az angyal jelmezemben. A következő oldalon szintén, csak más szögből lettem megrajzolva. 4 vagy 5 rajz volt a füzetben rólam. A legutolsó rajzon csak az arcom és a fejem volt. Olyan szépségesnek rajzolt le Ryan, hogy alig ismertem meg magamat. Könnybe lábadt a szemem. Lapoztam még egyet de ott már nem volt rajz, csak a nevem gyönyörű, kecses betűkkel : Grace.

Egy könnycsepp csordult le az arcomon, majd sok másik is követte. Annyira meghatott ez az egész, egyszerűen szóhoz sem jutottam. Soha senki nem rajzolt még le engem és az a stílus, ahogyan Ryan megjelenített: teljesen lenyűgözött. Ekkor a füzetből kilógó papírlapokat kezdtem nézegetni: azokon is én voltam lerajzolva, de nem jelmezben, hanem a kisbolt előtti padon olvasgatva. "Ilyen részletesen emlékszik rá?"

Becsuktam a füzetet és kifújtam a levegőt. Megtöröltem könnyes szemeimet és próbáltam úgy kinézni, mint aki nem sírta ki a szemeit a meghatottságtól az imént.
De néhány pillanat múlva:
- Kész vagyok!- jött be vidáman Ryan a szobába. Meglátta az arcom és aggodalom ült ki az arcára
- Mi a baj?- kérdezte

Sziasztok!
Köszönöm nektek a támogatást!😘
Kíváncsiak vagytok a folytatásra?😊