Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

69

-Atsuko- szólt neki Itaru, miután leszálltunk a vonatról, így a kislány felé kapta a fejét- nekünk el kell még intéznünk gyorsan egy küldetést
-Utána egyből megkeressük az anyukádat- mosolyogtam rá. Itaru elé guggolva, vette fel a kislányt, aki csak bólintott
-Kapaszkodj- szóltunk rá és egy hatalmasat ugorva, ugrottunk fel a házak tetejére, ahonnan folytattuk az utat
-A megbízó azt mondta, hogy közel van, de sehol sem látom- lihegtük, miután egy ideje már össze vissza futottunk- előbb vigyük haza Atsukot- ültem le a földre törökülésben és egy kézjelet magam elé mutatva, hunytam be a szemem, miközben Akuma chakráját kezdtem eloszlatni a környéken. Az egy nap alatt, sikerült megtanulnom Atsuko chakráját, így azt használva, kezdtem keresni egy ahhoz hasonlót- megtaláltam- nyíltak ki egyből a szemeim és vissza húzva a chakrát, álltam fel a földről. Leporolva a nadrágomról a port, intettem a fejemmel és elindulva egy irányba, követtek
-Nem erre a házra értette a megbízónk?- döbbentünk le mindketten, ahogy megláttuk a házat. Teljesen illet arra a leírásra, amit kaptunk... A mangekyou sharinganjaimat aktiváltam és előre tartva a kezem, jelent meg a csomag a kezemben. Összenézve, bólintottunk egyet és közelebb lépve a ház ajtajához, kopogtatunk be
-Szervusztok gyerekek- nyitott ki az ajtót egy kisírt szemű nő
-Anyu- kiáltott fel Atsuko és leugorva Itaru hátáról, borult az anya karjaiba
-Atsuko, kicsim- ölelte magához szorosan. Itaru mellém lépve, ölelte át a derekam és magához húzott
-Köszönöm, hogy haza hozták a kislányom- nézett ránk hálásan
-Nem tesz semmit- mosolygott Itaru
-Ha jól sejtjük, akkor ez az öné, Homokrejtekből- nyújtottam felé mosolyogva a csomagot, így elengedve a lányát, vette át és kinyitotta
-Komolyan süti volt benne??- akadtunk ki Itaruval, amin a nő csak felnevettet
-Sejthettem volna, hogy a régi barátom ilyeneket csináljon. Bejöttök? Megszeretném köszöni, hogy haza hoztátok a kislányom
-Nagyon köszönjük a vendéglátást- köszöntük meg és beljebb mentünk a lakásban

-Szóval a férfi itt van Konohában, őrizet alatt?
-Igen. Egy kisgyermeket akart elrabolni és még ellen is állt két jouninnak, ráadásul meg is akart támadni. Ezért komoly büntetést kaphat- ittam ki a teám utolsó, cseppjeit. Már vagy egy órája itt lehettünk. Beszámoltunk, hogy hogyan védtük meg Atsukot, miképp vigyáztunk rá. Természetesen az olyan dolgokat nem említettük. Ha Itaru mégis fel akarta hozni, akkor erősen bele csíptem a combjába
-Értem. Kértek esetleg még teát?
-Köszönjük de már így is elszaladt az időnk- állt fel illedelmesen Itaru és meghajolva Aoi előtt, segített fel
-Köszönjük a vendéglátást Aoi-sama- hajoltam meg illedelmesen és mentem felvenni a cipőm
-Nagyon aranyos páros vagytok- sétált utánunk, miközben mosolygott
-Nagyon szépen köszönjük- pirultam el és egy tincset a fülem mögé tűrtem
-Most már ideje mennünk. Viszlát- köszöntünk el és elhagytuk a házat
-Nagyon kedves Aoi-sama- mosolyogtam Itarura, aki magához ölelt és megcsókolt- csak nem féltékeny vagy, hogy nem csókolhattál meg a küldetés alatt?- húztam vigyorra a számat, így megharapta az alsó ajkamat
-Egyszer majd úgy is te fogsz könyörögni a csókjaimért- húzta perverz vigyorra a száját, így a mellkasát püföltem
-Csak szeretnéd
-Szeretni is fogom
-Perverz Uchiha- fontam össze a karjaimat és durcásan néztem rá