Az Akatsukis Démon Lánya [Befejezett]

70

-Unalmas volt ez a küldetés is- duzzogtam, miután haza értünk egy küldetésről. Csak egy macskát kellett megkeresnünk és leadni a gazdájának, amivel már délelőtt végeztünk is. Így most haza felé tartok, egy jó hosszú fürdőt venni. Mivel most egyedül voltam otthon, így egész nap csak aludni fogok
-Megjöttem- nyitottam ki fáradtan az ajtót és magam mögött bezárva, vettem le a cipőmet. A táskámat ledobtam a kanapéra és felsétálva a szobámba, szedtem elő a pizsomámat, amivel a fürdő felé igyekeztem és kétszer is az ajtót bezártam. A melegvizet megengedve, raktam bele a kedvenc tüsfürdőmből nagyon sokat a vízbe és levéve a ruháimat, dőltem hátra a vízben és élveztem azt a megnyugtató pillanatot. Ha csak pár percig is. Az ajtón valaki teljes erőből kezdett dörömbölni, így elzárva a vizet, tekertem magam köré a törölközőt és amennyire csak tudtam, hátráltam az ajtótól. A nyakláncot megmarkolva, áramoltattam bele egy kicsi chakrát, aminek jeleznie kellett Itarunak. A pizsomámat gyorsan magamra kaptam és a szekrényekben kezdtem kutatni valami tárgy iránt, mikor az ajtó kiesett a helyéről. Ijedten kaptam hátra a fejem, ahol egy ismerős állt. Kezeimet ökölbe szorítva, ütöttem volna be neki, ha nem kerül mögém és feszíti hátra a karjaimat. Teljes erőmből rátapostam a lábára, amitől elengedett, így hátráltam párat, és támadó állást vettem fel
-De rég láttalak- mosolygott perverzen, és végigmért. Szokás szerint csak egy kissé kivágott póló és egy bugyi volt rajtam pizsomaként, ezeken a meleg időkben
-Mit keresel itt- sziszegtem, miközben próbáltam takarni a részeket
-Csak látni szerettem volna, hogy milyen gyönyörű lettél. És, hogy megjött-e már az eszed
-Az eszem már akkor is megvolt, mikor elsőnek láttalak. És még mindig ugyanaz a válaszom, hogy nem szeretlek. Sőt! Tiszta szívemből gyűlöllek
-Úgy sem maradhatsz örökre szingli. Én legalább itt vagyok
-Nem vagyok szingli. Van barátom
-És mégis ki?- kérdezte vérben úszó szemekkel
-Én vagyok az- jelent meg mellettem Itaru és megfogta a kezem
-Tee!- csikorgatta a fogait, majd felénk futva, ugrott át felettünk, így Itaru egy shurikent vett elő és Daichinek dobva, pukkant ki a klónja
-El kell kapnunk. Biztos itt van valahol- indult volna el, ha nem húzom vissza
-Az ANBU nagyon figyeli egész Konohát. Azért is küldhetet klónt, mert félt maga jönni. Ha akarsz, akkor maradhatsz még. Én vissza megyek a fürdőbe- vontam vállat és megfordulva, lépkedtem el a szobáig, mikor megláttam a kidöntött ajtót a padlón- szuper
-Na akkor, hogy tovább- jött oda hozzám nevetve Itaru
-Csináld meg- mutattam az ajtóra
-Mit kapok érte cserébe?- húzott magához
-Nem verlek meg
-Akkor bizony így kell fürödnöd- kijelentésére csak felfújtam az arcom és kiszabadulva a kezei közül, trapoltam le a konyhába. A konyha pultra feltérdelve, szedtem le a szekrényt tetejéről a csavarokat. Vissza sietve Itaruhoz, nyomtam a kezébe és keresztbe fontam a karjaimat
-Megcsinálod, én folytatom a fürdést, te meg kitalálod, mit akarsz
-Benne vagyok- mosolyodott el és közelebb lépve, kaptam egy csókot a számra. Elvállva tőlem, lépet az ajtóhoz, így én lesétáltam a konyhába és főztem teát. A megmaradt dangokat, kiszedtem a hűtőből és egy tálra rátéve, vittem be a nappaliban ahol leraktam a dohányzó asztalra
-Kész is- jött le lassan a lépcsőn Itaru, így egyből felé kaptam a fejem. Elé sétálva, adtam egy csókot a szájára és kikerülve, sétáltam fel a lépcsőn
-A tea a konyhában- szóltam még vissza, majd becsuktam az ajtót