Harc a szerelemért (Befejezett)

Kirándulás

Ben:

Emese csak egy leves tudod megenni, de én már ennek is örültem. Mikor megláttam tegnap este, láttam, hogy ugyan az a ruha volt rajta, ami reggel is. Mikor felébredt, elrohant, így sejtettem, hogy egész nap nem evett. Jobb lett volna, ha sikerült volna kicsit többet ennie, de egyenlőre megelégedtem ennyivel.

A lépcsőn már egyedül ment fel, de azért még kómás volt. Befészkelte magát az ágyba, de már pulcsi nélkül. Megláttam a lázmérőt az éjeliszekrényen, és felvettem.

- Tessék - nyújtottam felé.

- Ez most komoly? - nézett rám durcásan. - Jól vagyok.

- Azért nézzük meg.

- Olyan vagy!

Végül hisztisen bár, de elvette, és betette a helyére. Kisidő múlva csipogott, és megnéztük.

- 37,6.

- Csak hőemelkedés - fújta ki a levegőt.

- De kicsit magas hőemelkedés. Hozok gyógyszert.

- Ben! - fogta meg a kezem, mikor fel akartam állni az ágyról. - Köszönöm.

- Nincs mit - mosolyogtam rá, és megsimogattam az arcát.

Leszaladtam, és kértem az anyukájától gyógyszert. Teával a kezemben mentem vissza hozzá. Mire felértem, Emese már majdnem aludt.

- Héj, Cicám - simogattam az arcát.

- Mmmmmmm - morogta aranyosan.

- Itt a gyógyszer. Vedd be, aztán alhatsz - kértem lágyan, közben segítettem neki kicsit felülni.

- Hozzád bújhatok? - kérdezte csukott szemmel.

- De csak akkor, ha bevetted a gyógyszereket.

- Segíts - kérte, szinte már álmában.

Gyorsan a kezébe adtam a gyógyszereket, aztán segítettem neki inni. Szerencsére annyira még ébren volt, hogy ne nyelje félre, de mire befeküdtem mellé, és elhelyezkedett, már aludt is. Magunkra húztam a takarót, és lassan engem is elnyomott az álom.

Reggel vízcsobogásra ébredtem. Egyedül voltam az ágyban. Még feküdtem kicsit az ágyban, és a szobát tanulmányoztam. Takaros kis szoba, tele rengeteg könyvvel. Az ággyal szemközti sarokban volt egy nagyon régi SONY tv, ami bár biztos, hogy színes, de még nem síkképernyős, hanem az a nagy doboz. Gondolom, nem sok tv-t néz.  

- Mi olyan kérdekes? - lépett be Emese a szobába. Sokkal jobban nézett ki, mint tegnap, vidámabb is volt.

- Csak a tv-det néztem.

- Nem szoktam tv-t nézni, inkább zenét hallgatok és olvasok.

- Igen, ez látszik a szobán.

- Néha, ha kedvem támad mozizni, azt vagy laptopon, vagy tableten teszem.

- Így már értem. Csak kicsit furcsáltam, hogy ilyen kőkori tv-d van.

- A szüleim jól keresnek, de nem vagyunk gazdagok. A házassági évfordulójukra dobtuk össze családilag a lenti tv és házimozi rendszerre a pénzt. Apa és anya is nagyon szereti a focit, és ezen kicsit élvezhetőbb a foci meccs. Néha én is azon nézek filmet, mert nagyon szép a színe.

- Te pedig megörökölted ezt?

- Igen. Ez volt lent.

- Nagyon jól bírja, ha még működik.

- Igen. Semmi baja. Ezek még strapabíró készülékek, nem úgy, mint ezek az újjak.

- Mit nézzünk? - vettem fel.

- Menjünk inkább valamerre - ugrott mellém hirtelen az ágyra.

- Tegnap még beteg voltál. Ma még inkább pihenj.

- Jól vagyok. Gyere, megmutatom Pestet - kezdett húzni.

- Törődjön bele, nem fogja tudni lelőni. - lépett be Emese anyukája egy nagy kosár ruhával.

- Köszönöm, anya - mosolygott rá, és elindult a lépcső felé.

- Mindíg ilyen energia bomba? - kérdeztem.

- Igen. Most egy teljes napig aludt. Kialudta magát. Ilyenkor lelőhetettlen.

- Remek.

- Szerintem menjen, különben maga nélkül indul el - mosolygott rám, miközben Emese ruháit halytogatta.

- Ben! Jössz már? - kiabált fel.

- Megyek, csak lezuhanyzom, és felöltözöm.

Tíz perc múlva már lent voltam. Emese finom reggelivel várt. Evés után elmentünk fogatmosni, aztán elindultunk várost nézni. Budapest tényleg csodálatos város. Utaztunk metrón, villamoson, buszon és még trolin is. Emese mindent megmutatott, amit érdemes látni.

- Most hova megyünk? - kérdeztem már hulla fáradtan.

- A Várba - mosolygott rám, és húzni kezdett felfelé a dombon.

- Kicsim, megnéztük az Oktogont, a Hősök terét, az Andrássy útat, az Operát, a Vígszínházat, az Operettet, és még mittudom én, mit. Kicsit pihenjünk. Reggel óta úton vagyunk, és most van három. Ebédeljünk. Kérlek - fogtam könyörgőre. Nem szoktam ennyit koplalni. Nem tesz jót az étrendemnek, ha ennyire szélsőségesen redszertelenül eszem. Ez a rengeteg kutyagolást sem bírom. Én kocsihoz vagyok szokva, nem lábbuszhoz.