Oldalról bújok oda hozzá, orrom megtelítődik édeskés illatával, mely tökéletesen illik egész megjelenéséhez, s kisugárzásához. Sosem láttam még senkit, akinek hozzá hasonló mosolya lett volna - melytől még az én ajkaim széle is gyakorta ível felfelé. Az egész lénye árasztja magából a határtalan szeretetet, melyből nekem jut ki a legtöbb.
De miért?
Az égvilágon semmit nem tettem, amiért őt a sors nekem szánta volna, hiszen velem ellentétben, mintha egy angyali teremtés lenne, ki a puha felhőpamacsok, s a határtalan napsugarak közül érkezett az emberek közé, aki túl jó erre a világra. S itt vagyok én, a Pokol legmélyebb bugyrából származó, sötét lélek, aki megannyi bánatot, sértettséget, haragot, gyűlöletet magában hordoz.
Mivel érdemeltem hát
ki mégis a szerelmét?
Gyűrűkkel tarkított ujjak csúsznak tenyerembe, mire a fémek hirtelen hidegsége miatt kizökkenek gondolataim közül, s ráemelem sötét szemeimet. Rózsaszín ajkain szokásos, világokat életre keltő, a gyomromban pillangókat megmozgató mosoly pihen, ahogy csillogó szemeivel fürkészi arcomat.
Ujjaink szorosabban fonódnak össze, ahogy szemkontaktust teremtünk, s úgy érzem a világ is lelassul körülöttünk; kezeink pedig mintha tökéletesen passzolnának egymásba - mintha ez így lett volna megteremtve, s kimondanám azt, amit érzek, azt a szót, mely csupán nyolc betűből áll, ám mégis megannyi emóciót ölel magába;
de nem megy.
YOU ARE READING
8 LETTERS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak nyolc betű, miért ilyen nehéz kimondani? ⌜ 2020/10/19 :: :: 2020/11/11 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
