29.rész

7.3K 187 3
                                    

Pánik uralkodott el rajtam.
"Nem hagyhatott itt! Nem azt biztos nem..."
- Lex, te látod Ryant?- kérdeztem aggodalmasan
- Nem.- nézett gyorsan körbe
Elkeseredetten fúrtam magam a tömegbe, amikor végre megpillantottam.
Alyssával beszélgetett.
"Na neeee!"- rándult görcsbe a gyomrom
Ryan nagyot kortyolt a söréből és láthatóan Alyssa csacsogására figyelt közben.
Próbáltam lenyelni a torkomban kialakuló gombócot, de nem sok sikerrel.
Erőt vettem magamon és mielőtt Lex utólérhetett volna engem, határozottan de nyugalmat erőltetve magamra Ryan és Alyssa felé indultam.
Ryan éppen bólintott valamire, amit Alyssa mondhatott majd az a hülye banya színpadiasan felnevetett és Ryan felkarjára tette a kezét.
"Vedd le onnan te mocskos kis ribi!"
Legnagyobb örömömre azonban Ryan lesajnálóan felvonta egyik szemöldökét és lazán lerázta Alyssa kezét.
- Halihó!- csicseregtem boldogan, mintha pár másodperccel korábban nem azon pörgött volna az agyam, hogy miként tépem ki Alyssa haját
- Hellóka!- vigyorgott rám alattomosan az a dög Alyssa- Nagyon jófej ez a Ryan. Olyan jól eldumcsiztunk.- erőltette tovább
- Igen, tudom hogy az és ezek szerint jótékonykodni is szeret.- mosolyogtam de gondolatban már a falbavertem a fejét a kedves osztálytársamnak....
- Jótékonykodni?- kérdezte Alyssa összezavarodva, Ryan pedig kérdően meredt rám
- Ha képes volt végighallgatni egy agyhalott locsogását, azt csakis jótékony céllal tehette.- vontam vállat ,ártatlan arcot vágva- Na hellóka!- utánoztam vinnyogó köszönését és szépségkirálynőa integetéssel elköszöntem tőle
Ryan hangosan kacagva fogta meg a kezem és együtt hagytuk ott a porig alázott Alyssát
- Bébi, ez szép volt.- mondta elismerően egy félreesőbb helyen s egyik kezével magához ölelt, majd ajka az enyémet vette hevesen birtokba
- De miről beszéltetek?- kérdeztem kicsit még mindig aggodalmasan mikor elhúzódtam tőle
- Rólunk faggatózott, mert hogy ő akkora de akkora barátnőd neked. Tudod...azt hitte behúz a csőbe.- horkantott- Aztán mikor közöltem hogy kurvára nem is tudom ki a franc ő,szal fix hogy nem vagy nagy barátnője, akkor témát váltott. Atom nyomult a csaj. Szánalmas volt. Rólam kérdezősködött meg kérdezett a tetkóimról. Teljesen bepörgött amikor elmondtam, hogy tetoválóművész vagyok. Kérdezte, merre melózok meg, hogy hány éves vagyok, asszem ennyit. Akkor jöttél te.- nyomott puszit a hajamba- Az az agyhalottas duma... az rohadt nagy volt.- nevetett ismét
- Köszi.- mosolyogtam halványan- De az jobban aggaszt, hogy az a picsa miért kíváncsiskodik annyira. Zavar. De nagyon.
- Ugyan bébi, hagyd rá.- legyintett majd ivott egy korty sört- Gyere ki velem cigizni.
- Oké.- sóhajtottam

Kint már igencsak hideg volt. Azonnal beleborzongtam, ahogy a hideg szinte a csontjaimig hatolt.
- Fázol?- kérdezte Ryan majd kifújta a füstöt
- Áh. Nem vészes.- hazudtam legyintve
- Nem a faszt!- forgatta a szemeit cinikusan majd levette a bőrdzsekijét és a hátamra terítette
- De így megfogsz fázni!- makacskodtam
- Dehogy fogok!- nevetett- Te viszont le ne merd venni...- emelte rám a mutatóujját fenyegetően- Nem akarom, hogy beteg legyél.
- Oké.- pirultam el
Nagyon tetszett amikor ilyen gondoskodó, persze próbálta lazán előadni, de tudtam, hogy igenis aggódik értem. Ez jobban megmelengetett ,mint a kabátja.Jólesően mélyen beszippantottam Ryan illatát a kabátjából, amikor ő épp nem figyelt.
De aztán:
- Ahh, basszus Lex!- csaptam a homlokomra- Elfelejtettem megkeresni.Biztos aggódik értem.- ahogy kimondtam megláttam az ablakon keresztül, hogy egy nekem ismeretlen sráccal hevesen smárol
- Asszem megtaláltad.- nevetett Ryan és eltaposta a csikket- Valaki egészen hatékonyan vigasztalja.- röhögött hangosan
-Ryan!- löktem meg játékosan
Hátulról magához ölelt
- Hagyjuk itt és menjünk hozzám.- suttogta rekedtesen a fülembe
Egyszerre izgalom, félelem és vágy vette birtokba a testem. De mindennél jobban akartam Ryant így azonnal beleegyeztem.
- Elköszönök tőle.- intette Lex irányába
- Szerintem kurvára felesleges odamenned. Dobj neki egy smst és hagyd, hogy élvezze az estét.- nevetett
Bólintottam majd Ryan kezét fogva kimentünk a házból egyenesen Ryan kocsijához.

Alig pár perce voltunk úton Ryan lakása felé, amikor a telefonja csörögni kezdett.
Megnézte a képernyőt, elcsúsztatta az ujját a képernyőn majd beleszólt
- Csá Mike.....Igen?... Nem, nem igazán... Semmi kedvem hozzá.....Grace-el vagyok. Majd holnap beugrok hozzád a műhelybe és elmondod mi volt.... oké.. Szeva!
- Mi történt?- kérdeztem óvatosan
- Mike hívott. Dean sakálrészeg és haza kellett volna vinni. De nem fogok most ezzel foglalkozni. Oldják meg, nem vagyok a sofőrük...- vont vállat és az úton tartotta szemeit
- De nem akarom, hogy miattam...- motyogtam
- Ezt most hagyd abba!- mordult fel- Szard már le őket, most ez a fontos, hogy együtt vagyunk és kész. Felnőtt emberek, tudnak magukra vigyázni.
- Oké.- feleltem halkan
Ryan nagyot sóhajtott
- Bocs nem akartalak leugatni, de tényleg le kéne kicsit engedned. - pillantott rám-Majd én segítek.- kacsintott rám
Én pedig már alig vártam, hogy a lakásába érjünk.

Kettessével szedtük a lépcsőfokokat a lakásához, majd Ryan kiriasztott és bezárta mögöttünk a lakásának ajtaját.

Sziasztok!
Mit gondoltok? Vajon mi fog történni ezután?🤷🏻‍♀️
Köszi, hogy még mindig figyelemmel kíséritek a történetet!😊

Only youWhere stories live. Discover now