A MINDENED | BEFEJEZETT

Hetedik fejezet

Az ember annyi változáson képes átesni, hogy azt szinte észre sem veszi. Egyik pillanatról a másikról történik minden. Új érzések kavalkádja játszódik le a testében. A legtöbb esetben hagyja, hogy ez a tenger vigye, ahogyan csak kedve tartja, de vannak, akik azonban elkezdenek úszni az árral szemben.

Most mondanám, hogy velem is pontosan ugyanez történik, de én teljesen tisztába voltam azzal, hogy ez a három hét hatalmas változást fog hozni az életemben.

A tegnap este az egyik legförtelmesebb volt, amit valaha át kellett élnem. Nem tudom eldönteni, hogy ennek az okozója a nővérem, David vagy esetleg Conrad volt. Esetleg mind a hárman? Kérdéses. Ám Alice viselkedése feltehetően bunkó és arcoskodó volt velem szemben. Értem én, hogy jegyesek és boldogok, de ezt ne dörgölje az orrom alá minden egyes percben.

David cselekvéseit pedig egyáltalán nem értem. A tekintetemet keresi, megdicsér. Rávall, hiszen jól nevelt. A szülei mindig arra tanították, hogy bánjon úgy másokkal, ahogyan ő elvárja másoktól. Mikor együtt voltunk minden egyes nap elmondta, hogy mennyire de mennyire gyönyörű vagyok. És ez a néhány szó hihetetlen boldogsággal és önbizalommal töltött el.

Ami pedig az este harmadik alakját illeti, egy öntelt, arrogáns bunkó. A szó szoros értelmében. Piszkosan magabiztos és jóképű és ezzel nagyon is tisztába van. Az érzéseimet nem tudnám megmagyarázni iránta. Utálom, hogy beképzelt, de a legjobban a helyességét és a tetteit utálom, mert ezek miatt mindig zavarban vagyok.

A fehér párnák között fekve kémleltem az ablakon keresztül a kék égboltot. Egy felhő sem úszott az égen, a Nap sugarai gyönyörűen hatoltak át a függöny vékony, fehér anyagán. Ezt körülbelül két percig csodálhattam, majd a barna éjjeliszekrény felé nyúltam a telefonomért, hogy megnézhessem a mai időjárást. Az applikáción konstatáltam, hogy a mai szombat egy gyönyörű szép nap lesz, nagy meleggel, így automatikusan az az ötlet jutott eszembe, hogy lemehetnék a partra.

Egy SMS-t küldtem el Olivia barátnőmnek, amiben megírtam neki a mai napra vonatkozó terveimet és hogy majd később felhívom, ha elérhető lesz. Unalmamban még végig nézegettem a közösségi oldalakat, de semmi olyan tartalmat sem találtam, ami lekötötte volna a figyelmemet. Ezért a készüléket visszaraktam, ahonnan elvettem, majd nagy nyújtózkodások után kikászálódtam a puha paplan alól.

Egy hatalmas mosoly terült el arcomon, mikor szemeimmel megpillantottam a gyönyörű szép színben pompázó vizet, a háttérrel együtt. Mesebeli látványt nyújtott és kissé meg is könnyeztem a hatására.

Levettem a lábfejemről a papucsonat, majd a talpam amint a forró homokot érintette kissé felszisszentem. A homokban lépdeltem, majd az eddig hónaljam alatt cipelt törölközőt a talajra terítettem, a táskát pedig ráhelyeztem. Kutakodtam benne, majd elővettem a naptejet és a testem minden szegletét bekentem a leégés ellen. Mivel fehér bőrű vagyok, nagyon hamar képes vagyok leégni és ezt a fájdalmat szeretném is elkerülni.

Elővettem a Büszkeség és Balítéletet, majd hasra feküdve olvasni kezdtem. Nem is néztem az időt, csupán élveztem, hogy a Nap sugarai a bőröm alá nyúl és bizsergeti azt és a könyvet.

- Összefognak házasodni, ne keseredj el - ütötte meg füleimet egy ismerős, mély hang. Az illetőre néztem, majd tudatosult bennem, hogy mit is mondott pár másodperccel ezelőtt. Hiszen pont annál a résznél tartottam, ahol Mr. Darcy megkérte Elizabeth kezét, de ő elutasította.

- Te akkora egy bunkó, paraszt és öntelt vagy! - ültem fel forgyogva a törölközőről. - Csak mert helyes vagy, az még nem azt jelenti, hogy ilyennek kell lenned!

- Aha, tehát magyarán kimondtad, hogy jól nézek ki - villantott meg egy vigyort, majd szintén egy törölközőt leterítve ült rá az enyém mellett. Kidolgozott felsőteste csupasz volt, ahogyan a lábai is, csupán egy piros úszógatya volt rajta.

- Most komolyan csupán ennyit vettél ki az egészből? - néztem rá furán, amire válaszként vigyorát elfojtva bólintott. - Mindegy, gondolhattam volna. Mellékesen honnan tudod, hogy Darcy és Lizzy majd összeházasodnak? A filmet láttad vagy esetleg elolvastad a könyvet is?

- Mennyire lepődsz meg, ha azt mondom, hogy is-is?

Elkerekedtek a szemeim.

- Öhm... Nos, ilyet még nem hallottam egy férfitól sem - próbáltam leküzdeni sokkolódtságomat. - Mármint egy fiatal férfitól. Azt hiszem már nem utállak annyira.

- Eddig sem utáltál, Charlotte - rázta meg a fejét és vettem észre, hogy a hangjában most semmi önimádat vagy piszkálás sincs és ez jó érzéssel töltött el.

Beállt köztünk a csend, amit semelyikünk sem szándékozott megszakítani. A kék víz nyaldosta a partot, a szellő lágyan fújta a pálmafák hatalmas leveleit. Egy-két gyerekes család volt még rajtunk kívül, a kisgyerekek boldog sikításukat meghallva nekem is és Conradnak is mosoly kúszott arcára.

- Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel az egésszel, de én egy cseppet se várom az esküvőt - törtem meg végül a csendet a hangommal, amire a férfi rám pillantott.

- Nem te vagy az egyetlen, aki nem várja, ha ezt megnyugtat - a meglepődöttség újra kiült arcomon, amire Conrad felnevetett. - Újból megleptelek, igaz? Pedig ha tudnád még mennyi mindent nem tudsz rólam.

- Addig jó, míg nem tudom a fél életedet - horkantottam fel, amire a velem szemben ülő újra nevetett.

- Figyelj, szerinted ki akarna eljönni a bátyja esküvőjére, úgy, hogy a szülők csakis őt imádják és Istenítik, ráadásul egy évig nem is beszéltetek? - újra ledöbbentem, de nagyon.

Ezek szerint Conrad bátyja David? David öccse Conrad? De hát David az együtt lévő idő alatt egy szóval sem említette, hogy lenne akár egy testvére is. Bár így belegondolva soha sem beszéltünk erről.

- David a bátyjád? - kérdeztem, de nem azért, mert nem tudtam. Tőle akartam tudni.

- Igen - bólintott. - Ahogyan neked a nővéred Alice.

Azt hiszem ez az egész nem is annyira kilátástalan. Főleg, ha egy olyan emberrel vagyok ebben a helyzetben, aki egyetért velem. Jelen esetben ez az ember Conrad.