Only you

49. rész

1 hónappal később

- Majd hozom, add csak ide!- mondta Ryan és a szatyorért nyúlt, amit a kezemben cipeltem az áruházból kifelé
Hálásan rámosolyogtam és hagytam, hogy elvegye.
A parkolóban, az autó csomagtartójába pakoltuk be a szatyrokat,amiben a kaja meg egyéb dolgok voltak amiket vettünk otthonra.
Ryan lecsukta a csomagtartót én pedig átöleltem a nyakát.
Borongós délután volt. Tipikusan olyan, amit romantikázva tölt legszívesebben az ember.
- Már alig várom, hogy hazaérjünk és összebújjunk!- mondtam vidáman ,mire ő szélesen elvigyorodott
-  A kocsiban is csinálhatjuk.- nézett szexin majd rám kacsintott.
Erre elhúzódtam s megcsaptam a vállát.
- Nem azért! Perverz.- néztem rá nevetve- Hanem, csak úgy. Szeretek otthon összebújni veled. Olyan békés. Olyankor minden tökéletes, ha kettesben vagyunk.- mosolyogtam
- Örülök, hogy jól érzed magad a lakásunkban, bébi.- mosolygott és megcsókolt miközben mindkét karjával a derekamat ölelte
- Grace?- hallatszott meglepetten mögülem a túlságosan is ismerős hang

Félve Ryanre néztem, aki már a hang tulajdonosát méregette dühösen.
Megfordultam és a szüleim álltak meglepetten, csomagokkal a kezükben két autóval odébb.
- Menjünk haza!- fordultam Ryanhez kétségbeesetten
- Kislányom!- szólt apa
Dühös könnyeimet visszatartva szorosan lehunytam a szemeimet. Majd felnéztem a barátom arcára
- Menjünk!- nyüszítettem Ryan kezét szorítva
Ő némán húzott magával és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Gracie!- kiáltott anya
- Mi van?!-kiabáltam magamból kikelve és feléjük fordultam

Lassan felém lépdeltek.
- Haza kell jönnöd.- mondta kétségbeesetten anya
- Nem. Nem kell nekem semmit csinálnom. Tudod, megmondtad, hogy nem vagyok már a lányod. Szóval hagyj békén, mielőtt feljelentelek bántalmazásért!- ordítottam miközben patakzottak a könnyeim
Ryan hátulról védelmezően átölelt és éreztem ahogyan idegesen megfeszül egész teste. Valószínűleg minden erejével azon volt, hogy ne csináljon jelenetet.

- Kislányom.- nézett rám apa könyörgően- Hiányzol.
Torkomban a gombóc óriási lett.
- Ha nem tudjátok elfogadni akit szeretek, akkor nincs is miről beszélnünk.- mondtam indulatosan
- Még gyerek vagy Grace. Miért akarod tönkretenni egy ilyen emberrel a jövődet?- kérdezte feszülten anya
- Szívből gyűlölöd pedig nem is ismered!- sírtam - Szeretem őt és az hogy megismertem és beleszerettem a legjobb ami valaha történt velem. Én vagyok neki a legfontosabb, és soha nem ártana nekem. Ő egyátalán nem teszi tönkre az életemet, ugyanis az már nektek sikerült. Ryan boldoggá tesz és értelmet ad mindennek.  Ha ezt nem vagytok hajlandóak elfogadni és belátni, akkor el is felejthettek.- kiabáltam- Menjünk!- néztem esdekelve Ryanre
Segített beülni a kocsiba majd a vezetői oldalra sétálva ő is készült beülni.
- Mivel tömte tele a lányom fejét?!- rontott neki anyám és meglökte a meglepett Ryant
Ryan dühösen meredt anyámra.
- Tudatosítottam benne, hogy értékes és arra bíztatom, hogy úgy éljen ahogyan igazán boldog. Velem boldog és ha még egy ujjal hozzá merészel nyúlni Gracehez ,nem állok jót magamért.- mondta fenyegetően- Most pedig menjen innen! Soha nem ütöttem meg nőt,de hadd mondjam el, ha férfi lenne , a szart is kiverném magából, amiért bántotta Gracet.- emelte fel a hangját, majd beült a kocsiba és elhajtottunk

- Szerinted rossz ember vagyok?- kérdeztem szomorkásan, már a lakásban ülve
- Dehogy vagy, bébi. Miért lennél az?-  nézett rám Ryan kétkedve
- Amiért nem békülök ki a szüleimmel.- feleltem a padlót bámulva
- Nem vagy rossz ember.- fogta meg a kezemet- Bántott a saját anyád és ráadásul szavakkal és tettekkel is....Természetes hogy haragszol rá, meg rájuk.
- Csak...én....- sóhajtottam - Mi van ha soha nem békülünk ki?- néztem rá vívódó arccal
Vállat vont.
- Semmi. Ha meg mégis megbocsátasz nekik egyszer valaha, akkor az még jobb. - mondta egyszerűen- Ez a te életed. Éld úgy ahogy szeretnéd.- simogatta meg a térdemet
Szomorkásan hozzábújtam és karjai között nyomott el az álom.

Másnap reggel Lexnek elmeséltem az egészet, mire ő is méregbe gurult.
Mikor kiderült, hogy nem esett teherbe, ismét visszatért a régi, szókimondó önmaga.
- Anya találkozott a piacon a te anyáddal tegnap. Nagyon tapadt anyámra és kérdezősködött rólad, a muter persze egy mukkor se mondott neki. Nem avattam be amúgy anyát ,de sejti hogy feszkó van közted meg köztük.
- Puszilom anyudat!- öleltem meg- Jó, hogy legalább ő normális anyaként viselkedik.-tettem hozzá szomorkásan
- Na ne nyalizz!- nevetett- Ő se százas, de egész rendben van.- mosolygott- Na mindegy, csak hogy tudd. Ja és apa mesélte, hogy a kollegája aki ugyanabba a gyülekezetbe jár ,mint a szüleid, hogy amúgy anyád azt terjeszti mindenkinek, hogy minden rendben van közöttetek, csak függetlenedni szerettél volna és az egyetem előtt meg akartad nekik mutatni, hogy egyedül is boldogulsz meg hogy amúgy mindennap beszéltek telefonon.
- Mekkora egy hazug!- mordultam fel - Látod?! Neki ez az élete. Felépítette magának ezt a szaros kirakatéletet és elvárja hogy asszisztáljak benne mint valami bábu,akit lehet mutogatni, akinek lehet parancsolgatni és az meg hogy én mit akarok, na az meg le van tojva....- ráztam mérgesen a fejemet
- Tudod, hogy előbb-utóbb kiderül majd az igazság, nyuszi.- mondta Lex
- Tudom. De akkor is kikészít.
- Ryannel mizu? Minden oké?-váltott kellemesebb témára
- Igen. Most tökéletes minden.- mosolyogtam
- Dolgozol még?
- A műhelyben?- kérdeztem vissza
- Ja.
- Aha. De csak heti egy napot, mert a suli meg Ryan mellett csak kb ennyi időt tudtam felszabadítani. Azért így legalább valamennyi költőpénzem van.- vontam vállat
- Ryan amúgy is eltart.- nevetett
Rondán meredtem rá.
- Ne mondd ezt!-kértem ki magamnak- Nem vagyok kitartott.
- Nem úgy értettem ,te hisztis picsa.- bökött meg
- Akkor se mondd ezt!- puffogtam- Szörnyen hangzik. -ráztam a fejem- Alig várom, hogy megcsináljam a vizsgákat és haladjak előre.
- Már csak kér hónap.- kacsintott- Akkor egyetem kicsukva?
- Igen. Dolgozni akarok. Vagy legalább valami képzést elvégezni.- szeretnék saját lábra állni- magyaráztam- Na és te?
- Hát megpróbálok valami kisebb egyetemet, de szerintem esélytelen. Én is valami kurzust keresek. Mi lenne ha együtt mennénk valahova?- villant izgattottan a szeme
Azonnal elvigyorodtam.
- Ez egy király ötlet!- tartottam fel a kezem pacsira, Lex persze azonnal belecsapott

Suli után Lexet áthívtam hozzám, s ő nagy örömmel ugrott az ötletre.
Sokat dumcsiztunk, kifestettük egymás körmét, tanultunk kicsit, majd egy csajos film után hazaindult.

Nem sokkal később Ryan is hazaért és együtt megvacsiztunk.
Utána és mostam és kiteregettem a ruhákat aztán Ryan mögé kucorodtam a kanapéra, néztem ahogyan rajzolta
- Mi lesz ez?
- Semmi. Egy madár.- vont vállat
- Az nem semmi.- nevettem
- Figyelj, bocs ha ma seggfej vagyok, de ki vagyok purcanva.- mondta rám nézve
- Semmi baj.- motyogtam
Félre tette a vázlatfüzetet és a ceruzáit, majd egymást ölelve végig feküdtünk a kanapén. Percekig egymás légzését hallgattuk csak, élvezve a másik közelségét.
- Kárpótollak szombaton.- suttogta miközben a karomat simogatta
- Hogyan?- néztem arcát kíváncsian mosolyogva
- Elviszlek valahova. Á-á ,ne is kérdezd! -nézett játékos arckifejezéssel- Majd ha csak indulás előtt árulom el. - kacsintott
- Ó. Kééérleeeek!- néztem rá könyörögve, a lehető legcukibb arccal
- Neheeeem!- nevetett- De nyugi, imádni fogod.- puszilta meg az orrom hegyét
Túláradó érzelmeim hatására, vidám és izgatott puszikat nyomtam az arcára,de egyszercsak Ryan megfordította arcát s így ajkán landolt a puszi.
Szemeibe nézve pontosan tudtam, mire gondol, hiszen az én gondolataim is csak arra fókuszáltak már.
Lágyan megcsókolt és lassan felült, majd karjaiba véve engem felemelt s a hálószobába indultunk.

Sziasztok!
Bocsi , hogy megvárattalak titeket.😕
Nos ,szerintetek mit talált ki Ryan?🤷🏻‍♀️🤔