Szerelem a paradicsomban (Befejezett)

🌳Első rész🌳

Ikari:
Forró napra virradtunk ismét. A kezünk hátra volt kötve és a nyakunkra is hurkot raktak mintha kutyák lennénk.
- Meddig megyünk meg? - hallatszott mögülem.
- Nem tudom... Le szakad a lábam. - válaszoltam. Az előttünk ló háton ülő katona hátra nézett ránk, de nem szólt semmit. Még pár óra után el értük a palotát ahova visznek minket.
- Mit akarnak csinálni velünk? - kérdeztem.
- Te a sérülésed miatt mész testőrnek, de a másikat én se tudom. - nézett Igor felé.
- Talán eleg erős lesz a seregbe, vagy a király valami nehezebb munkat ad neki. - mondta egy másik.
- Sereg? Most se önszántamból harcoltam. - mondta halkan.
- Normális ember nem szereti a háborút. - mondta egy másik katona. Be érve a kastélyba, néhány szolga jött élénk, el oldottak a lovaktól és be vezettek minket egy koszos térbe amin csak egy rácsos ablak volt, de legalább itt hűvös van.
Fentről hatalmas ricsaj hallatszott.
- Mi a franc folyik odafent? - kérdeztem.
- A legkissebb herceg eljegyzéset ünneplik Minhep herceggel. - mondta az egyik néger szolga.
- Azzal az egyiptomi gyökérrel? - kérdeztem, mire a szolga rosszallóan nézett rám. Nyílt az ajtó és egy fekete ezüst ruhát viselő fehér hajú Omega jött be.
- Pain herceg! Maga mit keres idelent? - hajoltak meg mind.
- Az apám mondta, hogy válasszam ki a testőrömet. - mondta.
A szolga ránk mutatott.
- Az a kettő új, felség. - mondta meghajolva. Az omega közelebb jött hozzánk és alaposan végig mért. Végül meg fordult és el indult kifelé.
- A sérült jó lesz. - ezzel elment.
Másnap felöltöztettek és a herceg szobályába vezettek.
- Itt maradsz és őrködsz. - mondta majd elment. A herceg az asztalnal ült és írt valamit.
Miután be fejezte az írást felém fordult.
- Honnan jöttél? - kérdezte.
- Hadi fogoly vagyok, az előző gazdám Japánból vett, de beadott a seregbe.
- Gondoltam, hogy keletről jöttél. Egzotikus a külsőd. - mondta és egy tekercsbe hajtotta a levelet, majd oda adta a szolgának, aki elvitte és belefogott egy másikba.
- Milyen a hely ahonnan jött?
- Gyönyörű. - mondtam, nem sokra emlékszem belőle sajnos. Egy szolga lépett be az ajtón, kezében egy dobozzal amihez egy levél volt erősítve.
- Felség. Ezt a görög király küldi. - a herceg elvette és ki küldte a szolgát. Meg se nézve dobta ki a dobozt levelestől együtt.
- Nem olvassa el? - kérdeztem mire megingatta a fejét.
- A jegyesem, de kicsit sem izgat.
- A görög király? De az ön jegyese nem Minhep herceg? - kerdeztem mire megint megingatta a fejét.
- Nem, ő az öcsém, Vladimir jegyese, de neki se örülök. Az is egy állat. - mondta. - Az a görög barom is... A szolgák kínzásához ért, de ahhoz, hogy normálisan viselkedjen a másikkal nem. Nem fogok hozzá menni, hiába könyörög apám. Inkább legyen háború, de én már eleget tettem ezért a szaros királyságért. Most ők jönnek. - fel állt és elém sétált.
- És az öccse? Ő is így ellenzi? - kérdeztem. Talan tul kivancsi vagyok.
- Még szép. Az ünnepségen se volt hajlandó részt venni, velem együtt. Inkább választott ő is pár új szolgát, az is jobb szórakozás.
Szóval nekik a szolgák elete szórakozas? A nap további részében csak az ő kérdéseire válaszoltam.
Mikor be sötétedett jött egy katona aki el küldött.

Pain:
Miután a szolga elment jött egy másik. Apám nem hagy őr nélkül, fél, hogy megint elszökök, de rosszul teszi, hogy ennyire rám koncentrál, mert ma nem én leszek az aki el hagyja ezt a helyet.
Kopogtak az ajtómon es az öcsém lépett be.
- Szervusz! Minden rendben? - kerdeztem mire leült mellém és melölelt. Szipogott.
- Minhep herceg megint idejön.
- Akkor maradj itt, ide nem fog bejönni. - mondtam. Kisírta magát és mikor elaludt el mentem apám szobájába. Az őr ki nyitotta az ajtót. Apám már készült lefeküdni.
- Pain, mit csinálsz itt késő este? - kérdezte.
- A házasságról lenne szó.
- Ne kezd el megint, mind ketten férjhez mentek, nincs vita. - mondta komolyan.
- Nem fogunk férjhez menni, főleg nem ilyen semmire kellő elkényeztetett barmokhoz. Minhap erőszakos és bunkó, ha jó szülő lennél tudnád, hogy ilyen ember nem való Vladimirnak, és nekem se az a görög kélyenc.
- Minhap herceg egyiptom leendő fáraója. A görög király pedig igencsak nagy támogatast igért a szövetségért! - mondta és latszott, hogy nem tágít.
- De miért jön megint ide?
- Rajong az öcsédért. Azt mondta, hogy senki mást nem venne el felesegül rajta kívül. Mi több! A hagyományokkal ellentétben azt is megígerte, hogy rajta kívül nem hál mással. - mondta, de ez engem csak megjobban feldühített.
- Előbb tépetem szét a tigrisekkel mint, hogy hozzá merjen érni Vladimirhez, neked meg amennyit hozzá járultál a neveléséhez nincs jogod bele avatkozni az életébe.
- Hogy mersz így beszélni az apáddal?! - erre már be jöttek az őrök is.
- Úgy beszélek veled ahogy akarok, nem érdemelsz szép szavakat vén ember. Nem lessz esküvő és ha ide mer jönni nem teszik ki élve a lábát a kastélyból, ezt garantálhatom. Meg hát... Ha meghalsz így is úgy is én öröklöm a trónt és akkor már csak álmodozni lehet Vladimir kezéről. Ki tudja mikor ér véget az öreg király uralkodása...
Nem fejeztem be a mondatot mert visszakézből pofon vágott majd visszaküldött a szobámba.
Vladimir ott várt és még mindig reszketett.
- A legutóbbi levelében leírta, hogy hogyan fog a magáévá tenni. Meg azt, hogy az első gyermekem az esküvőnk után fog megfoganni. - szipogta.
- Annyi kell neki, saját kezemmel ölöm meg. - ültem le mellé. - Mikor is akarja tartani az esküvőt? - kérdeztem.
- Hónap végén. - mondta szemét törölve.
- Ne félj, megoldom.
- Pain. Ne keverd magad bajba miattam. Te vagy a legkedvesebb személy az életemben és nem akarom ezt a nászt, de nem akarom, hogy te bajba kerülj
- Engem te ne félts! - simogattam meg az arcát.

Vladimir:
Este kimentem a kertbe, hogy kicsit megnyugodhassak.
Szerencsére az őrök nem engem figyelnek, ezért van pár nyugodt percem. Talán job lenne ha elmennék. Akkor nem kellene még házasodjak és Painnek se kellene aggódnia értem.
Azonban bajba kerülne.
Őt gyanusítanák és megbüntetnék. Lesétáltam a rózsakhoz mikor hirtelen valaki nekem rohant és a földön terültünk el.

Igor:
Végül az őrségbe állítottak, nem baj, legalább könnyű lessz megszökni, majd vissza jövök Ikariért. Épp rohantam át a kerten, hogy át mászva a falon szabad legyek, mikor valakinek neki ütköztem.
Amikor pedig lenéztem egy fiatal fiú volt alattam. Gyönyörű fekete szemei kiváncsian néztek rám és hófehér haja szétterült körülötte. Elámultam, meg se bírtam szólalni.
- Maga ki? - kérdezte.
- Ohm... Egy őr... Zajt hallottam és jöttem meg nézni mi történt. - hazudtam miközben fel segítettem.
- Igazán? Én pedig egy gyík vagyok. Ön rabszolga és meg akart szökni. Erre van a csatorna alagút. Tudom mert a bátyám is arra akart egyszer megszökni. - mondta mire megdermedtem.
Biztos ki fog végeztetni. Nekem végem.