Nosztalgikusan új fejezet

1.

Mivel is kellene kezdenem legújabb sorom?

Gondolkodom szüntelen de még mindig nem tudom.

Ötletet merítve régi könyveim fellapozom,

De a gondolat tárat sebesen be is csukom.

Szerte szállnak szivárvány érzelmek,

Nem kívánatosan újból húsomba égetnek,

Majd vissza térve helyükre újból belülről emésztenek.

Tán sosem lesz vége ennek a történetnek?

Megfogadtam, hogy a bánatot elhagyom verseimben,

Mégis ösztönösen ez kering még ereimben.

Belekövült a keserűség apró kis kezeimbe,

Mind közül ez az érzés a legfényesebb emlékeimben.

Szeretnék őszinte boldogságról írni,

De ehhez a régi csatákat még meg kell vívni.

Veszteségek szörnyű hadát időben kisírni,

Hogy a végén tudj bennem újból megbízni.

2021.03.16.