1 hete tart már a nyáriszünet. Négy barát szeli az utcákat céltalanul egy késõ délutáni napon, mikor az egyik megszólal, kéne valamit csinálni, hisz elõttük még az egész nyár és semmi tervük. Miközben beszélgettek megcsörrent Anikó telefonja, a mamája hívta
- Szia mama, hogy vagy?
- Szia kisunokám éppen rád gondoltam! Jó lenne már személyesen is találkozni, mert nagyon hiányzol. És mit csinálsz éppen?
- A barátnõimmel sétálgatok.
- Ó, jól teszitek, ha van kedved szívesen látnálak, a barátnõidet is elhozhatod, ha van kedvük meghívnálak titeket hozzám.
- Köszönjük mama, de meg kell kérdezni a szüleiket is errõl.
- Jól van, ha jöttök elõtte telefonálj ide, hogy tudjak készülni. További szép napot kívánok nektek!
- Köszönjük mama neked is szép napot kívánok! Majd akkor jelentkezem.
A négy barátnõ séta közben megbeszélte, hogy jó lenne kiruccanni Pécsre megnézni a várost, közben a mamát is meglátogatni és nála tölteni egy éjszakát.
- Anya elmehetek Pécsre az Anikó mamájájoz? - kérdezte otthon Eszti
- Pécsre?? KIvel? És hogyan?
- Anikóékkal a mamáját meglátogatni.
- Hát ezt át kell gondolni, de ha mindenkit elengednek te is mehetsz.
Utána jártak a vonatközlekedésnek. Miután sikerült mindent megszervezni a lányok elindultak Pécsre a nagymamához. Épségben megérkeztek a néni örömmel fogadta õket. A kedves látogatáson kívül sikerült megnézni ebben a pár napban a város látnivalóit is. A gyerekek egy szép élménnyel lettek gazdagabban ezen a nyáron.
