Minden a gimnázium 2. évében kezdődött;
A nevem Nadin Akszina és eddig mindenki utàl az új gimnáziumomban, fizika tanra járok ahol nem értem hogy lehet ennyi "pick me up" lány?
És hát ezzel szemben én hogy nézek ki? Pont az ellenkezője ami sok mindent megmagyarazáz a személyiségemmel is. Szeretem a fizikát és már az álom munkám is megvan és ezért is adom oda magam ugyhogy nincs időm ilyen ruhákra töltenem az időm uh mindegy is nem ez a lényeg. Találkoztam egy igen hasonló háttér történettel való emberrel: Akimov Aleksandr-al, össze barátkoztunk és megértettük egymás problémáit, viszont Akimov velem szemben normálisan nézett ki szóval azok a pick me up lányok gondolhatjátok hogy rá szálltak de Akimovnak helyén van az esze szóval a háta mögött hagyta őket. Én Sashanak szoktam szólítani és megis engedi persze de csak a közeli barátoknak. Nah ohm gondolom akartok párbeszédet is szóval;
-Te Sasha-kérdeztem a mellettem ülővel
-Mondjad-hajolt ki a könyvéből-baj van?-kérdezte immár kisebb aggódásban
-Nem nincs baj, te mi szeretnél lenni?-kivàncsian hajoltam közelebb hozzá
-Ismered a Chernobyli Vlagyimír Ilijics Lenin atomerőművet?-kérdezte fejét arrébb lökve
-I-igen én is oda szeretnék menni-csillant fel a szemem-Ugye te is?-fogtam meg a karjàt
-Igen oda szeretnék viszont...-halkult el a hangja- nem hiszem hogy felvesznek
-Sasha mirol beszélsz?-fintorogtam el
-Oda nagyon nehéz bejutni-húzta el a száját
-Sasha, hogyha így folytatod a célod iránti megküzdést akkor nem is fogsz bekerülni oda, folytasd ugyan így a tanulmányaidat és meglesz az eredménye-böktem meg kicsit erősen
-Lehet hogy igazad van-mosolyodott el
-Nem lehet hanem biztos-javítottam ki majd elnevettük egymást
Kicsöngettek az utolsó órárol és mentünk haza felé. Még egy utolsó pillantást vetettünk azokra a lányokra a folyosó túloldalán isten tudja miért. A sok fasor között sétálgattunk amikor elértük Sasha házát;
-Holnap találkozunk elvtárs-mosolygott
-Igen elvtárs-mosolyodtam el és megöleltük egymást majd két felé vettük mind a ketten az irányt.Haza felé ballagtam amikor eszembe jutott amit Sasha mondott a munkáról, tényleg nehéz bejutni és....én lány vagyok, nem azért de eddig is lenéztek minket és most a Soviet állam...mindegy hagyjuk is szóval a lényeg hogy nagyon oda kéne adnom magam. Haza értem majd neki feküdtem a leckémnek. Egy pár hónapja elkondolkoztam azon hogy Sashaval...tudjátok na, járjunk és megis akartam kérdezni de nem akartam túl sietni a dolgot. Ezen gondolkozom mindennap hogy vajon mit kezdjek ezzel mert így nem lehet koncentrálni semmire ( gondolom nektek is megvan ez az érzés vagy anime karakterekkel vagy egy élő emberrel vagy isten tudja kivel😌 ez nálam rendszeres szóval ehe :)-író. Nah de vissza a storyba )
Meg amúgy is a fiúnak kéne udvarolni nem?-jöttem zavarba- vagy csak nekem ilyen nagyok az elvárásaim. Nah mostmár leckével kéne gonDOLKOZNI-lettem ideges magamra.
Pár óra tanulás után felhívtam Sashat hogy mivan vele;
-Szia Sasha
-Szia, miaz?-kérdezte
-ja csak kérdezni akartam hogy miujsag veled-jottem zavarba ismét
-Nadin...3 órája váltunk el azota nem valtozott semmi-nevette el magát majd én is
-Te figyelj, amit az órán mondtál Chernobylról...szerinted nekem sikerül?-halkult el a hangom
-Na most elértem azt hogy add fel, Nadin befogunk jutni ahogy te is mondtad, folytassuk a tanulmányainkat es sikerulni fog-nyugtatott le
-koszonom Sasha-mosolyogtam el magam majd anyukám szakított félbe
-szerelmes párok😌Nadin ideje vacsoráznod
-Anya nem járunk-jottem MEGINT zavarba és kicsit lehet el is pirultam, Sasha csak nevetett a vonal végén-te meg ott ne nevetelj
-Holnap találkozunk elvtárs
-Igen,szia
pfu ezt is megírtam 😅 igaz sok munka és ihlett kellett hozzá de végül sikerult, remelem tetszeni fog nektek <3
