Kpop Bl story's

Angyal [Vhope]

🔞

Taehyung:

Egy különleges világban élek. Itt van menny és pokol. Saját tapasztalatból mondom. Születésemtől kezdve az Istent szolgáltam, mivel angyalnak születtem. Pontosabban az Istennőt. Aztán a pokol ura átcsábított magához. Azóta bukott angyal vagyok és fehér szárnyaim helyett feketék vannak. Annyi a munkám, hogy ártatlan lelkeket viszek a pokolba. Ezzel tartja fennt az erejét az Uram, míg az Istennő az emberek tiszteletéből uralkodik. Három nevem van: angyalként Valerian-nak hívtak, a pokolban ebből már csak a V maradt meg. A Földön, emberek között Kim Taehyung vagyok. Igen, koreai, a fehér bőröm miatt. Akkor változtam meg, mikor egy gyilkosság véghezvitele előtt, találkoztam valakivel.

Éppen sújtottam volna le a tőrömmel, egy 17 éves tiszta lelkű ifjúra, amikor rám kiabáltak.

Hoseok:

A bárból sétáltam hazafelé ahol dolgozom, amikor egy sikoltást hallottam az egyik kisebb mellékutcából. Odaszaladtam, és egy fekete hajú alakot láttam, akit még talán szépnek is találtam volna, ha nem készült volna leszúrni az előtte térdelő rémült fiút. Tehetetlenségemben rá kiabáltam.

- Hé! Mit csinálsz te pszichopata? - rántottam el a vállánál és a meglepődöttségét kihasználva kivettem a pengét a kezéből. - Fuss! - szóltam rá a még mindig remegő fiúra, akinek fél perc se kellett, hogy megtegye amit kértem.

- Ha nem lenne ennyire romlott a lelked azonnal megölnélek! - köpte felém a szavakat.

- Miről beszélsz?! - honnan tud a múltamról?

Falnak löktem, hogy lefoghassam, ha esetleg meg akarna ütni, de összeesett a karjaim között.

- Hol laksz? - kérdeztem tőle, hogy haza tudjam vinni, mivel hiába hívnám a rendőrséget, nem hinnének nekem, hogy ez a 16-nak kinéző fiú megpróbálna bárkit is megölni.

- A pokolban. - nyöszörögte. Hát, komplett hülyének néztem abban a helyzetben.

Mit csinálhattam volna? Hazavittem. Befektettem az ágyamba, ahol azonnal elaludt. Kicsit jobban meg tudtam nézni így az arcát. Lehetetlennek tűnő módon tökéletes volt. Koreainak tűnt, mint ahogy én is vagyok, de valahogy akkor is furcsa volt.

Másnap:

Hamarabb ébredtem mint ő. De amikor az ismeretlen is kinyitotta a szemét, ijedtében leesett az ágyról.

- Tőlem nem kell félned! - nyújtottam felé a kezemet, amit el is fogadott és visszamászott az ágyra. - Pár dolgot tisztáznunk kéne.

- Mit szeretnél? - emelte rám a tekintetét. A szemei is gyönyörű szépek.

- Hogy hívnak? Mi vagy te? Nem tűnsz eviláginak.

- Kim Taehyung a nevem. Bukott angyal vagyok és tényleg a pokolban élek.

- Miért kéne elhinnem neked? Ez abszurd.

Akkor kitárta a szárnyait. A feketeség majdnem az egész szobát beborította. Az ágy közepén térdelt, lehajtott fejjel. Pár perccel később visszahúzta. Vállainál fogva megfordítottam. Tudnom kellett hova tesz két 2 méteres szárnyat, de a hátán csak a sebhelyek látszódtak.

- Nem hazudtam. - motyogta.

- Láttam. De miért ölsz? - utaltam a tegnapra.

- Ez a feladatom. Ezt kérték tőlem. Én is kérdezhetek?

- Mondjad.

- Miért romlott a lelked?

- Mert a nevelő szüleim bántalmaztak és megöltem őket. - fogalmam sincs miért mondtam el.